Battle: Los Angeles

It's not war. It's survival.

Prelűd:
"Shit! I'd rather be in Afghanistan."

Ez megint csak egy olyan film, amit a negatív kritikák ellenére, vagy éppen azok miatt néztem meg. Ugyan a District 9 okozta csalódást még mindig nem hevertem ki, az „Atomot! Atomot a bestiáknak!” óta van bennem valami megmagyarázhatatlan vonzódás az idegenes-inváziós filmek iránt.
De lehet az is, hogy ez a rajongás az X-COM játékoktól ered.
Nem tudom.

Történet:
"When invading a place for its resources, the first step is to wipe out the indigenous population."

Egyszerű, mint a kockakő.

• „Ellenség” támad, meglepetésszerűen, technikai és stratégiai fölényben, ráadásul hazai terepen, ami taktikailag a saját csapatoknak, pszichológiailag az „Ellenségnek” kedvez.
• Saját csapatok a „Bázison” művészien előadják a „fejetlen csirkék rohangálása” performanszot, ami sztenderd formáció a hadseregnél vészhelyzet esetére (lásd Black Hawk Down).
• „Szakasz” elmegy A pontba, hogy összeszedje a „Civileket” és elvigye B pontra, mielőtt a saját légierő leradírozná A pontot. Közben ellenállásba ütköznek és pusztulnak. Megtalálják a „Civileket”, elviszik őket B pontba, bombázás elmarad, mert „Bázis” nincs többé. Irány a „Bázis” (helye), kicsit hiénázni a fellelhető készleteken. Közben a lelkileg-szellemileg szétcsúszó „Szakaszt” helyredumálja a „Parancsnok” és indulnak tovább „Vészbázisra” a „Civilekkel”.
• Közben „Parancsnoknak” ötlete van, hogy lehetne keresztbetenni „Ellenségnek”, tehát „Civilek” irány tovább a „Vészbázisra”, „Szakasz” meg természetesen „Parancsnokkal” tart akciózni.
• Akció sikeres, „Ellenség” egy ponton megszívatva, remény a saját csapatoknak, irány „Vészbázis”, újratöltés és vissza, harcolni, mert messze még a diadalmenet. Vége főcím.

Random-generátor:

• Helyszín: Los Angeles / Korea / Vietnám / Bosznia / random afrikai / ázsiai / dél-amerikai terrorállam / Kerepestarcsa-Külső
• Ellenség: űrlények / oroszok / kínaiak / arabok / terroristák / zombik / mutánsok / vérszomjas nyugdíjasok
• Szakasz: tengerészgyalogosok / rendőrök / gimnazisták / focicsapat / Powerpuff Girls / szelektíven kiválasztott Medián közvéleménykutató-csoport
• Parancsnok: (törzs)őrmester / az Elnök / Jack Ryan / John McLane / Rambo / Super Mario
• Civilek: civilek / sebesültek / kisiskolások / “a lányom” / állatmenhely bentlakói / transzplantációs lista első tíz helyezettje
• Taktikai hátrány: vezetési hiba / szervezési hiba / esős idő / napos idő / nincs térkép / nem olvasható az utcatábla / nincs térerő / késsel jöttünk tűzharcba
• Váratlan fordulat: elemről működnek / nem bírják a country zenét / allergiásak a méhekre / számítógép-vírus / vírus / elbukják a népszerűségi szavazást

A végeredmény: PROFIT!
Csak ne bonyolítsuk túl.

Színészek:
- Santos, you okay?
- Yeah. I got that nasty stuff all over my mouth, man.
- Ha ha ha ha!
- It's not funny!
- Ha! You let him do you on the first date...

SSgt. Michael Nantz – Aaron Eckhart

Engedjék meg, hogy bemutassam Nikolaj Coster-Waldau szögletes állú kiadását, mellesleg Harvey Dent fő-államügyészt, aki kiválóan tudja összevonni a szemöldökét, szúrósan-elszántan néz parancsszóra, és szabadidejében élő reklámja Csajkovszkij Diótörőjének.

Jobb, mint a semmi, de... de még csak frappáns hasonlat sem jut eszembe róla.

Amikor megláttam a Black Hawk Down első tíz percét, akkor vinnyogtam a röhögéstől, hogy jó kis film lesz ez: Obi-Wan Kenobi, Snake Dupree, a trójai Hektor, Jurgen, Chet, Ray ‘Shep’ Shepard, Lucius Malfoy, Brian Mobley sheriff, Jaime Lanister és Legolas kalandjai Mogadishuban.

Amikor megláttam Eckhart állát, akkor eszembe jutott John Travolta és a Tango & Cash, de igazából tökmindegy, hogy ki játszotta volna a “Parancsnokot”. Valami kiképző-fejű oszt jól van.

Nagyjából igaz ez a “Szakasz” többi tagjára is. Legyenek ott, többnyire nézzenek ki riadtan, néha mutassanak némi elszántságot. Köszönjük.

TSgt. Elena Santos – Michelle Rodriguez

Rodriguez tényleg „tökmindegy” alapon van a „Szakaszban”, gyakorlatilag csak azért, hogy a pol-korrektség jegyében legyen a filmben egy altiszt a légierőtől, egy nő és egy latino is. A költséghatékonyság jegyében ő ezt egy személyben hozta. De jó!

Na most, ha valaha is rendezek akciófilmet és szeretnék bele egy olyan nőt, aki kisebbséghez tartozik, alapjában szexis, sugárzik belőle az agresszió és a nőiessége nem teszi hiteltelenné a jobb egyenest és/vagy a baszom nagy mordályt, akkor Michelle Rodriguezt választanám. Persze, én nem vagyok hollywoodi rendező/producer, de úgy tűnik, őket sem a kreativitásukért fizetik. Vagy igen?

Engedjék meg, hogy bemutassam a kreatív kaszting gyöngyszemeit: Luz a Machete-ből, Trudy Chacon az Avatar-ból, Chris Sanchez a S.W.A.T.-ból és Rain Ocampo a Resident Evil-ből.

Kérjük, találja meg a különbségeket a képen! (a szemkötőt jelölni nem ér!)

Vélemény:
"Maybe I can help. I'm a veterinarian."

Nem tudom. Tényleg nem.
Nem volt rossz. Jó sem.
Egy háborús film volt, azon belül is, egy kiragadott részlet, egy harcérintkezés bemutatása.
Annak jó volt.

Sokan lehúzták kritikában a csillagos-sávos propaganda-film jellege miatt, sokan az akciójelenetek közé szuszakolt, erőltetett drámaiság miatt, sokan a hiteltelenség miatt.

Miközben néztem, a legtöbb fikázásra találtam magamban magyarázatot, viszont ha eltekintek a negatív kiemelésektől, akkor nem marad semmi igazán jelentős ebben a filmben.

Ellentétben a már említett Black Hawk Down-nal, ahol azért kellemes és elgondolkodtató a helyzet iróniája (a tragikuma ellenére), hogy technikai erőfölényből is mekkorát lehet pofára esni, itt már a kiindulás a szívás és az egészet talán az űrlényes filmektől megszokott, „innen szép nyerni” katarzis adhatná meg, ami itt igazából nincs.

Inkább csak amolyan „jó mulatság, férfimunka volt” érzést hagy a film, a csata, meg az egész történet. Lezárás nélkül, tanulság nélkül, borzongás és hazafias hevület nélkül.

A kritikák kritikája:

Mivel magyar oldalakon is és a Rotten Tomatoes-on is hasonló kritikákkal, illetve kiemelt rossz részletekkel találkoztam, ezért szeretnék kisebbségi véleményt megfogalmazni:

• Milyen hülyék az idegenek, hogy egy központosított irányítóbázis kilövése elég ahhoz, hogy a nyamvadt kis emberek ledarálják az egész bagázst.
  Hibás megfigyelés és következtetés. A ledarálás nincs benne a filmben, csak egyetlen harci irányítási pontot gyaktak le hőseink, amitől a lokális idegen légierő szépen lepotyogott. Légierő nélkül meg ők fognak szívni, ha az emberiségnek még maradt a sajátjából valami.
  
  Szerintem egy robotgép irányító-központ szétlövése emberi haderőknél is okozna némi fejetlenséget, biztos azért, mert milyen hülyék vagyunk mi emberek, hogy nem jöttünk még rá...


• Béna drámázás, No. 1.: Milyen gáz már, amikor a kiskölök cipőfűzőjét kötözgeti a főtörzs. Jó, hogy nem törli meg a nóziját!
  Szerintem egy ilyen szituációt kétféleképpen tud átvészelni egy katona, ha ember marad minden körülmények között, vagy ha átvedlik állatba. Ez egy teljesen emberi gesztus volt, engem nem zavart.
  
  Másrészt viszont nem is érintett meg. Ha szakaszparancsnokként öt civil (ebből három gyerek) kijuttatása a műveleti területről a feladatom, és észreveszem, hogy kiscsávónak ki van kötődve a cipőfűzője, akkor rászólok, vagy bekötöm én. Mert a francnak hiányzik, hogy a kölök esemény közben essen pofára valamelyik katonám előtt, vagy emiatt maradjon le, kelljen érte visszamenni, potenciálisan embert veszélyeztetni / veszíteni.


• Béna drámázás, No. 2.: Milyen gáz és erőltetett már a konzerv lelkesítő duma a „te leszel az én kis tengerészgyalogosom” szöveggel a szarrá lőtt bázis közepén.
  Szituáció: van egy kissrác, akinek éppen most halt meg az apja, pillanatokon belül sírógörcsöt kap, amit kezelni kell valahogy, ha nem előzzük meg, ráadásul tényleg szar neki, frissen elárvulva. Emellett körbeáll egy tucat, huszonéves újonc, akiknek ez a csata a tűzkeresztségük, kezdenek szétcsúszni lelkileg, itt állunk a legyalult bázisunk, a legyalult városunk, a vesztésre álló országunk közepén és ezek tőlem várnak iránymutatást.
  
  Na most, adott helyzetben az anyám tyúkját sem tudnám idézni, de a szar klisék biztosan eszembe jutnának: ki kell tartanunk / van remény / ha összefogunk, és nem adjuk fel, akkor élve megússzuk / a becsület úgy kívánja, hogy ne fussunk el és szálljunk szembe bármilyen kicsi az esély.
  
  Könyörgöm, egy haldoklónak is azt mondanám, hogy tartson ki és minden rendben lesz, hiába unalmas szar duma és hazugság!


• Béna drámázás, No. 3.: Latino vendégmunkás hősködése persze kellett bele és nemá’ hogy a halála jobban kiakasztja a katonákat, mint a társaik elvesztése.
  Hősködés: a fiadat éppen menekítik ki a katonák, közben az egyiket lazán kilövik mellőled és jön a kurva nagy idegen lény, te ott állsz, a földön ott van a kilőtt katona fegyvere. Mit teszel?
  
  Részemről én 50-50%-ban vagy „felkapom” (4-5 kg) a fegyvert, nagyjából irányba tartom, meghúzom a ravaszt és imádkozom, hogy azzal a szaros fémdarabbal semmi mást ne kelljen csinálni, ahhoz, hogy működjön. Vagy nyüszítve összekuporodok a legközelebbi fedezékben és könyörgök, hogy mentsenek meg. Ez utóbbinak egy verziója az, hogy sikoltozva elmenekülök.
  
  Szerintem az ilyesmi teljesen véletlenszerű és kiszámíthatatlan.
  Túl sok mindentől függ az adrenalin szintjétől a hólyag telítettségéig.
  
  Egyáltalán nem tartom hiteltelennek a „hősiességét”, azt sem tartom hiteltelennek, ha valaki a támadó oroszlán ellen felkap egy hosszú botot és hadonászik előtte. Az ilyen előfordul.
  
  A civil halála: ez, amennyire tudom, a harctéri pszichózis része. Egyrészt, arra lehet képezni a katonákat, hogy ők meghalhatnak, arra is, hogy a társukat kilőhetik mellőlük. Arra kevésbé, hogy ártatlan, képzetlen, védtelen embereket lemészároljanak a szemük láttára. Emellett a civil jelenti egyben az értelmet az értelmetlenségben, ő nem egyszerűen egy embertárs, hanem megtestesíti a feladatot, amiért áldozatot kell és érdemes hozni, elvesztése egyenlő a bukással, a saját képességek megkérdőjelezésével, bármiféle ellenállás haszontalanságával. Ha valakibe pár hónapon keresztül szuggesztíven sulykolom, hogy a piros bögre összetörése morálisan, taktikailag és úgy általában emberileg megengedhetetlen, majd fogok egy kalapácsot és apró darabokra töröm, akkor bizony az a valaki ki fog akadni.


• Nemá’ hogy gyalogosokat küldözgetnek be néhány civilért és nem gyalulják simán le a terepet / nem dobnak oda atomot, ez teljesen irreális.
  „Tábornok, amellett, hogy elismerjük az emberiség megmentéséért tett erőfeszítéseit, meg kell jegyeznünk azt is, hogy a beérkezett segélyhívásokat figyelmen kívül hagyta és semmilyen kísérletet nem tett a civilek megmentésére, ezen kívül az atomfegyver bevetésével további polgári veszteségeket okozott és évtizedekre élhetetlenné tette a nyugati partot. Isten hozta önt a hadbíróság előtt!”


• Nemá’ hogy egy sima RPG-vel csak úgy lenyesi a csaj a csúcstechnológia idegen repülőt!
  Nemá’ hogy egy csecsen szakállmatyi egy RPG-vel csak úgy lenyes egy Mi-24 harci helikoptert!

Nos, kb. ennyi. Ez egy háborús film, sci-fi köntösben.
Nem több, nem kevesebb. Tessék így értékelni!

Kinek ajánlom:
- So what's your take on this, specs?
- I don't know, extraterrestrial?
- You mean like from space?
- No, from Canada.

Bárkinek, akinek hiányoznak az 50-es években készült II.vh.-s háborús filmek.
Bárkinek, aki nem akarja ezt a majdnem két órát inkáb CoD vagy MoH játékkal elütni.
Bárkinek, aki nem lesz rosszul a divatos "kamerarázós" efekttől.
Bárkinek, aki megvan katarzis nélkül is.

"One of the serious problems in planning against American doctrine is that the Americans do not read their manuals nor do they feel any obligations to follow their doctrine." - from a Russian document

"The reason that the American army does so well in wartime, is that war is chaos, and the American army practices chaos on a daily basis." - a German general officer

"If we don't know what we are doing, the enemy certainly can't anticipate our future actions!" - Anonymous

Hevenyészett fordításban (előre is elnézést):

Az amerikai doktrína elleni tervezésben az a legnehezebb, hogy az amerikaiak nem olvassák el az útmutatókat és nem érzik szükségét, hogy kövessenek bármilyen doktrínát." - egy orosz dokumentumból

"Az amerikai hadsereg azért teljesít olyan jól háborúban, mert a háború káosz, és az amerikai hadsereg azt napi rendszerességgel gyakorolja." - egy német tábornok

"Ha mi sem tudjuk, mit teszünk, az ellenség egészen biztosan nem következtetheti ki a lépéseinket." - Ismeretlen

• Magyar cím: A Föld inváziója - Csata: Los Angeles
• Megjelenés éve: 2011
• Kiadó: Columbia Pictures

The Adjustment Bureau

"They stole his future. Now he's taking it back.

Prelűd:
"Being earlier is just as bad as being late."

Először is, nem láttam a Good Will Hunting-ot, ami állítólag jó film, majd egyszer pótlom. Matt Damon-t így először a Dogma-ban láttam, ahol mint Loki parádézta végig a keleti-partot a nagyfejű Ben Affleck oldalkocsijaként.

Szerintem nagyon jó volt. Kicsit izgága, kicsit fárasztó, de azért a „Who’s house? Run’s house!” résznél sikeresen beépült a kedvenceim közé.

Aztán jött az Ocean’s sorozat, ahol még jobban beerősített, bár az izgága kölyök szerep továbbra is rajta ragadt.

Végül a Bourne trilógiában számomra teljesen a helyére került. Többnyire rinyálnak a színészek, hogy olyan nekik egy ikonikus szerep, mintha jóféle tehénbilloggal sütnének a seggükre, de nem hiszem, hogy olyan nagyon bánnák. Picsoid gráciák.

Tehát, ahogy Keanu Reeves – Neo, Morgan Freeman – Isten és Bruce Willis – John McClane, úgy Matt Damon is örökre Jason Bourne marad.

Tehát láttam egy trailert és kíváncsi voltam, hogy Jason Bourne hogyan lesz elnök.
Vagy szenátor. Vagy képviselő. Vagy tökmindegy.

A sci-fi része annyira nem érdekelt, bár Philip K. Dick nevén azért megakadt a szemem, a közvélekedéssel ellentétben, szerintem nem sikerült eddig egyetlen rendezőnek sem igazán elkúrnia azt, amit ő papírra vetett.

Történet:
"I don't care what you put in my way, I'm not giving up!"

Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor:

• Jason Bourne indul a választásokon. Elbukja, majd újraindul, mert a fasza gyerek nem adja fel.
• Átúszunk egy klasszikus Meg Ryan filmbe, azaz fiú találkozik lánnyal, szerelem, elszakadás, egymásra találás, újra elszakadás, keserédes merengés, végül heppiend.
• Közben szüttyög a Dark City szindrómában szenvedő Men in Black/City of Angels, ami igazából nem érdekel senkit. Illetve, szerintem kifejezetten férfiasak az ötvenes évekbeli öltönyök és a kalap viselése is visszajöhetne a divatba. Ja! Mellesleg nekik köszönhetjük, hogy Jason Bourne megint végigrohan egy fél városon. Ami jó.

Jobban belegondolva ennél többet nem is nagyon érdemes a történetre vesztegetni.
Senki nem fog szívrohamot kapni sem az "akció"-tól, sem a "thriller"-től, hiába ebbe a zsánerbe sorolták a filmet.
Ez egy bájos romantikus film, némi sci-fi (vagy inkább quasi-religious-fiction) körítéssel, személyes igény szerint merengéssel a sorsról, vagy egy jó beszélgetéssel a predesztinációról a film után egy sör mellett.

Színészek:
- Now what?
- Now... you can take the stairs.

Matt Damon – Jason Bourne.

Jó, ha nem akarok erőltetetten jópofa lenni, akkor kiemelném, hogy hitelesen hozza a mélyről feltörő politikust, aki megőrizte azt az őszinte, belevaló lendületet, ami miatt rá szavaznék nagyon szívesen.

De ha megfeszülök, akkor is visszatérek oda, hogy szembemegy az autoritással, a (nem-kormány)ügynökség üldözi és menekül, improvizál, rángatja magával a csajt a veszélyen keresztül és... Bourne. Na!

Emily Blunt – Nagyon kellemes a szemnek. Olyan, akitől tényleg kísértésbe jön az ember, hogy őt válassza, vagy az elnökséget. Na, nem mintha tudnám, milyen dilemma ez, de szívesen kipróbálnám pár napra. Mármint a filózást.

Hátrányára legyen mondva, hogy egy kellemes archetípus terméke, dekoratív ám nem túl hivalkodó kiegészítő, akárcsak Claire Forlani Joe Black oldalán, vagy Scarlett Johansson, ahogy Lincoln Six Echo után rohan. Esküszöm, nem tűnt volna fel, ha bármelyikükre kicserélik. Még úgy sem, hogy Johansson szőke.

John Slattery – „Gentleman Badass”

Nekem nagyon bejött ez a „nem rád haragszom, csak elbasztad a hivatali napomat két gemkapocs-zsiráf és a délutáni kávé között és különben is hétfő van” kisugárzás, amit utoljára Tommy Lee Jones-tól láttam ennyire átütően. Van nála ijesztőbb, van nála ügynökösebb, van nála ijesztően ügynökösebb. De valahogy sikerült átadnia a kartotékok és irathalmok poros szagát és súlyát, miközben az emberre omlanak.

Terence Stamp – Igazi, békebeli vén rohadék. Sajnálom, hogy nem vele játszatták el az Architect-et a Mátrixban, vagy a begonoszult Jim Phelps-t a Mission:Impossible filmben, ha már Peter Graves beintett a teljesen átgyúrt/elkúrt szerepre.

Keveset szerepelt, de akkor vitte az egész boltot. Bámulatos volt.
Van benne valami nyomasztóan lehengerlő pszichopata.
Riasztóak a nagyon kék szemű emberek.

Szinkron / Fordítás:
"All I have are the choices I make, and I choose her, come what may."

Fogalmam sincs. Ennél is kimaradt, bár úgy is megvan.
Talán majd egyszer, ha krónikus romantika-hiányomban újranézem és éppen fáradt leszek angolul hallgatni.

Extra:
- Were you just looking at my legs while I slept?
- I was helpless against the dress.
- It's a skirt.
- It's a belt!

A zenéje - az valami fantasztikus! Thomas Newman követte el, és ugyan nem taszítja le a trónról az örökös háttérzene-triómat (Equilibrium, Bourne Trilogy, Van Helsing), de erősen megszorongatja őket.

Vélemény:
"I'm not going to hurt you."

Egyszerű és nem egyszerű.

Ha hátborzongató akció-thrillert vártam volna, akkor csalódott lennék.

Ha háttérből manipuláló MiB / X-Files ügynökös sci-fit vártam volna, akkor csalódott lennék.

Mivel két nagy előnnyel indultam - 1. nem vártam úgy igazán semmit / 2. egy ismerős csaj azzal ajánlotta, hogy ha tetszett a Love Actually, akkor ez is tetszeni fog - és bár az utóbbi nem tuti tipp, simán elérzékenyültem ahol el kellett, minimál adrenalin-fröccs jött, ahol be volt tervezve és végül nem sajnáltam a rááldozott időt.

Meglehet, javíthatatlan romantikus vagyok.

Kinek ajánlom:
"You have the appearance of free will."

Bárkinek, aki szereti a New York-i látképet.
Bárkinek, akinek az is elég akció, ha az emberek rohangálnak és leverik egymás kalapját.
Bárkinek, aki szeret elgondolkodni a szabad akaraton, a sorsszerűségen, meg hogy mennyire helyes mások helyett (még ha szeretetből is) döntéseket meghozni a megkérdezésük nélkül.

Egyéb:
"We... are the people that make sure things happen according to plan."

Old World of Darkness
Mage: The Ascension – Első körben a régi WoD jutott eszembe, azon belül is a Technokrácia és az Új Világrend (New World Order) ügynökei.

Visszatartani az embereket attól, hogy ismerjenek olyan dolgokat, amiknek tudása nem egyszerű embereknek való, illetve tegyen olyan dolgokat, amik (nem megfelelő) hatással lehetnek az egész civilizációra. Nem azért, mert az NWO gonosz, nem azért, mert az igazság ellenségei, egyszerűen azért, mert ez így helyes és ez áll a többség érdekében. Legalábbis valaki, valahol ezt mondta.

Ha így nézzük a filmet, akkor ez egy kiváló példa arra, hogy az „embertelen” jelző nem feltétlenül jelent rosszat, csak éppen... idegen és nélkülöz mindenféle jó szándékot.

World of Darkness
Hunter: The Vigil – A film jó példa, ötletadó arra, hogy hogyan érdemes játszani a klisékkel. Ha a VALKYRIE ügynökeink elszakadnak a jól bevált fekete öltöny, fekete nyakkendő, fehér ing, napszemüveg kombótol, attól még ugyanúgy lehetnek ügynökszerűek.

Akár Mesélő, akár a Játékosok jól teszik, ha elrugaszkodnak az alapoktól és így nem szabvány Men in Black / Smith ügynök / mormon térítő kinézettel rohangálnak szerte a világban.

Changeling: The Lost – Első megközelítésben példa lehet ez a nem rossz szándékú, sőt meglehetősen szándéktalan Loyalist/Privateer Elcseréltekre, akik a szabadultakra vadásznak. Viszonylagos önálló akarattal ugyan rendelkeznek, de nehezebben adaptálódnak a váratlan helyzetekre és nélkülöznek bármiféle morális mérlegelési lehetőséget.

Ez előrelépés a szabvány faj-áruló archetípushoz képest, aki szabadságáért cserébe veti martalékul sorstársait a Fae-knek.

Ennek a gondolatnak egyik leágazása a szintén rossz szándéktól mentes Elementál (akik tudvalevőleg sokkal jobban deformálódnak agyban is), aki a „nagyobb jó érdekében” vagy egy „magasabb rendű (erkölcsi) kódex előírásait követve” megy szembe a többi Elcseréltel, abban a (nem feltétlenül tév) hitben, hogy az elszabadultak rendszeridegen paraziták, akiknek nincs semmi keresnivalójuk a sima emberek között.

Mage: The Awakening – Igazán csak szőrmentén érintve.

Az ügynökök hozzáállása jól példázza a Hübrisz erejét. Fanatizmusuktól hajtva kételyektől mentesen hajlandóak emberekben (nem feltétlenül közvetlenül) akár súlyos károkat is okozni, teljes életeket romba dönteni, sorsokat felforgatni.

Mert ők, vagy az általuk felsőbbrendűnek tartott autoritás ezt így látja jónak, helyesnek.
„Nem számít a miért, nem számít a hogyan, csak az számít, hogy szerintem így van jól.”

• Magyar cím: Sorsügynökség
• Megjelenés éve: 2011
• Kiadó: Universal Pictures

Source Code

"Make every second count "
"Groundhog Day meets Quantum Leap"

Prelűd:
"Everything's going to be okay."

Először is, muszáj leszögeznem, ha még nem írtam volna le, hogy mivel ez egy vélemény-blog (uram bocsá’ kritikai, ha nagyon fellengzős vagyok) és nem ajánló, ezért teszek nagy ívben a felhasználóbarát spoilerezés visszafogására.

Szóval. Be kell vallanom, hogy nekem elég kevés elég ahhoz, hogy egy filmet megnézzek. A hype az egyetlen dolog, ami akár évekig távol tarthat egy amúgy jó filmtől. De egy jó (vagy egy szar) trailer egyetlen momentuma elég, hogy érdekeljen a film.

A Source Code esetében egy piszok szar trailer volt az első, amivel találkoztam. Nagyjából elmondja az egész filmet sűrítve, arra meg magamtól is rájöttem, hogy a végén a jók győznek. Nahát.

Viszont Michelle Monaghan látványa úgy vonzott, mint Milla Jovovich hasa az Ultraviolet előzetesében.

Tehát egy helyes pofival megfogtak. Ők nyertek.

A második csík légypapír az a készítőkkel készített riport egyik kijelentése volt, miszerint itt bizony a Groundhog Day fog találkozni a Quantum Leap-pel, én pedig mindkettőt nagyon szerettem a maga idejében. Illetve egy túrót, most is szeretem őket.

Hát, ez baromi nagy tévedés. Igazából a Speed találkozik a Sliders-szel, de lehet, hogy ezzel túl sokat árultak volna el a filmből előre (mintha a trailer nem lett volna elég).

Mondjuk ezzel is megfogtak volna, sebaj. Lássuk a medvét!

Történet:
"Source Code is not time travel.
Rather, Source Code is time re-assignment.
It gives us access to a parallel reality." – Dr. Rutledge

Colter Stevens százados (kapitány, f@szomtudja, captain) vidáman röpköd Afganisztán festői (kék) egén, akció van, kérem szépen, aztán hirtelen gebasz és a fickó némi fejrázással és "mafasz?" arccal bambul a vele szemben ülő (szerintem helyes) bigére egy elővárosi vonaton kattogva.

Mire rájön, hogy mások számára ő igazából nem is ő (még a tükörnek sem), addigra jön egy detonáció és snitt.

Magához tér egy eléggé sufni-tuningoltnak vagy erőteljesen lezuhantnak tűnő kabinban, bejelentkezik az irányítás, derék katonánk tájékoztatást kér, megértően lesajnáló tekintetet és masszív félrebeszélést kap válaszul. Majd vissza a vonatra.

Újabb skizoid para, újabb robbanás, kabin még lerobbantabb, az irányításban ülő Colleen Goodwin százados még kutyaszeműbb és sajnálkozóbb. Rövid tájékoztatás: bomba robbant a vonaton pár napja, Stevens százados meg lesz oly kedves visszazuhanni az egyik áldozat bőrébe és kideríteni, hogy hol a bomba, ki a tettes és hány éves a kapitány (nem Stevens). Snitt.

No, nem lövöm le az egész filmet, ez a csiki-csuki megy egész idő alatt. Colter próbálkozik, megszívja, vissza a kabinba, lassan adagolják neki a tényeket arról, hogy mit keres a kabinban, többnyire félreduma vagy technoblabla, aztán megint mehet vissza a balettbe ugrálni. Illetve a vonatra tűzszerész-kutyát játszani.

Megtalálja, a tettest is megtalálja, a csaj is az övé lesz és trallala. Nem nagy meglepi.

A végén minimálisan gondolkodnia kell a nézőnek is, illetve moralizálnia hazafelé a moziból, vagy az .ISO letörlése közben. De ez határozottan opcionális tevékenység.

Színészek:
- It's the new me.
- I like it.

Jake Gyllenhaal – Igazságtalan lennék, ha fikáznám, mert igazából jó a szerepben. Illetve nem rossz. Leginkább elmegy. Ugyanolyan jó, mintha szolidan kétségbeesett fejjel, némi bujkáló őrülettel ugyanezt játszaná Jude Law, Jared Leto, Paul Walker, vagy Nicolas Cage.

Igazából, jobban belegondolva tökmindegy, hogy ki játszotta volna. Álljon neki kb. pofásan a borosta és hidd el, hogy harcolt Irakban és Afganisztánban.

Ha fair akarok lenni, akkor „mindegy ki” kijelentést tudom szűkíteni, mert pl. Daniel Radcliffe már a HP7•2 végén is hülyén nézett ki borostásan, Robert Pattinson-ról meg nem hinném el, hogy harcolt bármilyen háborúban.

Mellékvágány. Elnézést.
Szóval a fickó nem rossz, de olyan kis „mindegy”.

Michelle Monaghan – Van benne valami, amitől heteroszexuális férfiember máris vizualizál egy egészséges, több órás testmozgást vízszintesen (és több más pozícióban) akkor is, ha már hat éve fizikailag impotens.

Emellett éppen annyira van még benne „girl next door” érzés, hogy a (képzelt) világ mégse csak szupermodellekből és pornószínészekből álljon.

Ha gonosz akarnék lenni, akkor low budget Megan Fox, korunk instant ('90 évek) Sandra Bullock-ja, vagy egy fiatalabb Liv Tyler (amivel faszságokat beszélnék, mert Liv egy évvel fiatalabb nála).

Pont jó, pont jól.
Bár játszhatta volna... (rinyát lásd egyel feljebb)

Vera Farmiga – Szép szemű, szomorúan néző, MILF (vagy aki nem ismeri a kifejezést, "kellemes negyvenes"), aki nagyon tud... ööö... szomorúan nézni. Olyan megrendülten. Közben megértően. És zsebkendőt nyújt a csöpögő nózihoz, és sebtapaszt a térdről lejött lazúrra. Anya a javából, amilyet az ember ideális EVA-nak, vagy EDI-nek elképzel.

Ha jól tévedek, akkor anno a Magyar Péphadsereg vadászgépein is Kudlik Juli szinkronizálta a Raketnoj Trevogyét dicső pilótáink fülébe, mert az olyan megnyugtató.

Szóval Vera Farmiga is megnyugtató, mint egy pohár langyos tej egy csendes téli estén, fűtött szobában.

Szerintem jól is hozza a szerepet, igazából az ő arcán láttam a legtöbb színészi játékot, vagy inkább átélést. Valahogy hiteles volt a belső vívódása, úgy is, mint nő, úgy is, mint bajtárs. Piros pont!

Jeffrey Wright – Őt sem akarom bántani, de valahogy felrémlett, hogy biztos olcsóbb volt, mint Laurence Fishburne, vagy Brian Cox. Ott volt, öntelt volt, geci volt, "Olymindegy (Mk III)".

Szinkron / Fordítás:
"It's the same train, but it's different."

Igazán nem tudom, hogy miért szereztem be (opcionális) szinkronnal, amikor nem érdekel igazából a magyar szöveg. Azt hiszem valamikor a Serenity és a Vendetta környékén szoktam át az angolra. Amit értek, azt értem, amit nem, azt meg el tudom olvasni. Ügyes gyerek vagyok.

Akit érdekel, az nézze meg úgy. Nem hiszem, hogy javítani lehet ezen a fordítással, ellenben rontani biztosan. Alapvetően ez a film nem a pergő és összetett, érdekfeszítő dialógusairól lesz híres (nem lesz híres).

Extra:
"The explosion came from behind me."

Van neki Official Site-ja rendkívül idegesítően loopoló háttérzenével és hülyén olvashatatlanra dizájnolt szövegekkel.

Vélemény:
"I took your advice. It was good advice, thank you."

Amikor láttam anno a Tomb Raider-t, akkor kicsit bajban voltam, amikor a véleményemet kérdezték. Mert amellett, hogy AJ melleire csak az „egész estét betöltő” jelző jutott eszembe, a cuki tepsi-szájára meg számtalan szebbnél-szebb gondolat, csak annyit tudtam mondani, hogy a film „szarnak túl jó / jónak meg elég szar”.

Na, ez a film is ilyen. Nem sajnálom rá az eltöltött időt, fogalmam sincs, hogy újra fogom-e nézni, de azért... tisztességes iparos munka ez.

Hátrányára mondva, erősen érezni a frissen hántolt fa illatát is.

Egyrészt ugye, valahogy az újrajátszások vágásával sikerült elbaszni valamit, engem legalábbis kivetett magából az addig (egész) jól összerakott atmoszféra.

Aztán, részemről büdös az a logikai bakugrás, hogy ugyan a .gov semmit nem tud a merénylőről, de biztos benne, hogy az bizony ott volt a vonaton az utolsó nyolc percben. He?

Végül, a végén sikerült a közönségsiker érdekében (gyk. heppiend) jól megkavarni az alternatív valóságokat, ami engem inkább zavart, mint megnyugtatott.

Ja, persze, a favorizált realitásban mindenki megmenekül, kivéve szerencsétlen tanár urat, Stevens boldogan él és döngeti Christinát, Goodwin megkapja az üzenetet és mereszti a szemét, mint kezdő buzi a gőzben.

Kiinduló realitásban meg Goodwin fekete angyalt játszik, hadbíróság elé állítják, átkeresztelkedik Badloose-ra és legjobb esetben mehet Alaszka leg északibb részére egy katonai meteorológiai állomásról a jeget kaparni.

Kismillió másik realitásban a vonat utasai kevéssé dekoratív foltok a sínek mellett, illetve a terrorizmus elleni harc történelmi lábjegyzetében.

Hozzátenném, hogy biztos van olyan realitás is, ahol alanyi jogon jár a rózsaszín pegazus-póni-unikornis és olyan is, ahol ez az egész nem történt meg, mert a Homo Sapienset megették az idegenek. Szerencsére ezeket a film nem mutatja meg. Vagy sajnos.

Igazából ez egy hosszúra vett TV-sorozatrész. Amit teljesen felesleges volt 45 perc helyett 93 percben adni. Aminek a végén megnyugtatóan mentesítenek a moralizálás alól és mehetek betolni még egy dupla hambit a MekDöncibe. Köszönjük.

Kinek ajánlom:
"I'm asking you to have the decency to let me try."

Bárkinek, akinek van felesleges 93 perce.
Bárkinek, akinek hiányzik a Speed vagy a Sliders.
Bárkinek, aki szereti az agyát párhuzamos valóságokkal fárasztani.

Egyéb:
"You cannot alter this reality while inside the source code."

World of Darkness – A WoD – Immortals-ban szó esik a Testrablókról (Body Thieves). Nos, a sájniheppi alternatív valóságban Stevens voltaképpen elrabolja Sean Fentress testét és az életét. Okos emberek különböző fórumokon azzal védik, hogy Fentress amúgy is meghalt volna a robbanásban a többi emberrel együtt és nem olyan nagy ár az a mínusz egy lélek, amikor Stevens annyi jót tett és mindenki mást megmentett.

Lószart. Hiába ő a főszereplő, a legtisztességesebb az lett volna, ha szépen visszahúzódik és hagyja az amnéziás tüneteket mutató Fentress-t tovább élni Christinával, vagy bánom is én kivel, hogyan. Biztosan van olyan realitás is, ahol ez történt.

Szóval, érdekes lehet, ha a karakterek szembesülnek egy olyan Testrablóval, aki megpróbálja kimagyarázni magát, hogy ő tulajdonképpen megmentett több száz (ezer?) embert és jutalomként elve(he)tte ezt a testet. Hihető, nem?

Hunter: The Vigil – Akár a természetfelettivel baszakodó Null Mysteriis, akár a Cheiron Group, akár a Task Force: VALKYRIE is állhat egy ilyen, erősen immorális emberkísérlet mögött.

Egyrészt érdekes (kínos) lehet együtt dolgozni egy ilyen recirkuláló ügynökkel („Bocs, hogy a barátod feje leszakadt, a következő körben majd jobban figyelek rá...”).

Másrészt érdekes kaland lehet, amikor valahogy a karakterek is berántódnak ebbe az akadozó lemezbe és a lehető legjobbat kell kihozniuk egy 10 perces jelenetből.

Harmadrészt érdekes lehet azt is boncolgatni, hogy a karakterek hogyan döntenének Goodwin helyében, mit tennének meg a helyesnek vélt döntés érdekében és mindezt hogyan viszik véghez.

Changeling: The Lost – Elsősorban prelűdhöz jó a szituáció, de elképzelhető egy kooperatív, közös bevezető kaland is, több játékosnak.

Ezúttal sokkal erősebb a helyzetben rejlő erkölcstelenség, embertelenség, mint a Groundhog Day esetében.

Az Elcserélt egy „Ostromlott Vár” (Beleaguered Castle) nevű domíniumban raboskodik, ami folyamatos harcban áll ismeretlen támadóival.

Fogva tartója egy Rutledge (Ruthless, Red-Leg, Rot’ledge, stb.) nevű Fae, aki újra és újra visszakényszeríti őt egy adott időszilánkba, amíg nem elégedett az abban történtekkel.

Végül a karakter(ek) kezdi kétségbe vonni Árkádia valóságát és egy érző szívű szolga segítségével megszökik.

„Hello. A nevem Sean Fentress. Azelőtt tanár voltam, de erre nem emlékszem tisztán. Elrabolt egy tündér és arra kényszerített, hogy időszeleteket éljek át és a tökéletességig csiszoljam a történéseket. Elmenekültem. A tükörből egy elgyötört veterán tekint vissza rám, beesett, vizenyős szemekkel, másvilági háborúk sebhelyeivel. Ez az én új valóságom és megvédem bármi áron. Nem engedem, hogy újra visszavigyenek Odaátra.”

Promethean: The Created – Mi van akkor, ha a karakter egyik sarkalatos (utolsó?) Mérföldköve az, hogy ki kell szorítania egy lelket a hozzá tartozó testből és elfoglalnia a helyét? Persze, hogy az egyensúly őrzői (Isten, Halál, angyalok, miegymás) is elégedettek legyenek, előbb meg kell mentenie több száz másikat, amolyan megvesztegetésként.

Mi van akkor, ha a társaság válogathat az áldozatok közül, hogy viselkedésük, természetük alapján kit szorítanak ki és ítélnek teljes megsemmisülésre, hogy a helyébe lépjenek?

Mage: The Awakening – Ebben nincs nagy változás a Groundhog Day-hez képest: Időmágia, Glimpsing the Future (Time ••), Shifting Sands (Time •••), Prophecy (Time ••••).

• Magyar cím: Forráskód
• Megjelenés éve: 2011
• Kiadó: Vendome Pictures
  The Mark Gordon Company