Groundhog Day

"He's having the day of his life...over and over again."
"He's having the worst day of his life... over, and over..."

Prelűd:
Egy név. Egy meggyötört arc.
Egy ikon. – Bill "Fucking" Murray

Szerintem a fickó jó színész.
Erről simán lehet, hogy megoszlanak a vélemények, de hát szerintem szabvány-őrült-arcú Nicolas Cage is jó színész.
Mindenesetre szerettem volna megmutatni páromnak, hogy a „Bill „Fucking” Murray” mém, vagy ha úgy tetszik, istenítés honnan ered és miért szerepel szinte minden nap a theChive vagy a 9GAG oldalain.
Választhattam volna a Golfőrültek-et, vagy az Az ember, aki túl keveset tudott-ot, esetleg az egekig magasztalt Elveszett jelentés-t, de könnyed esti szórakozásként inkább ez tetszett meg.
Különösképpen azért, mert vannak visszatérő idézetek, amik a derűs értetlenség falába ütköznek, akárhányszor kibuknak a számon.
Ennek pedig véget kellett vetni.

Történet:
- Tökéletes ez a nap. Tervezni sem lehet ilyet.
- Dehogynem. Csak marha sokat kell melózni rajta.

Az alaptörténet egyszerű, mint a faék.
Phil Connors, az öntelt, cinikus faszkalap időjós az Isten háta mögé utazik, egy szabvány amerikai kisvárosba (három nagyobb út, random keresztezve egymást, takaros főtér, városháza, kávézó, kertes házak, esetleg egy Wal-Mart), hogy arról tudósítson, ahogy egy (nem egy, hanem „a”) mormota előbújik az odújából (illetve előrángatják) és mindenki azt lesi, hogy meglátja-e az árnyékát, vagy sem.
Ha az előbbi, akkor marad a cidri, ha az utóbbi, akkor dizsi van, mert itt a tavasz. Mivel Phil (nem a mormota, akit ugyanúgy hívnak) egy köcsög, ezért büntetésül újra kell élnie ugyanazt a napot újra-és-újra, egészen addig, amíg jó kisfiú nem lesz, nem hozza helyre a karmikus egyensúlyát, nem csajozik be, stb.
Dickens-féle karácsony szelleme, karácsony nélkül. Meg szellem nélkül, de a lényeg ugyanaz.
Megjavul. Helyrehozza. Becsajozik.
Vége főcím.

Színészek:
- Nem tudnám szeretni, mert csakis önmagát szereti.
- Én magamat sem szeretem. Adjon még egy lehetőséget!

Bill Murray – Bár nekem kissé sántít az önelégült, egomán barom figurája az elején, mivel Murray-ről valahogy alaphelyzetben süt valami belső feszültség, önbizalmi válság, önbecsmérlés, amit kicsinyes arroganciával nem tud hitelesen palástolni. Persze, értem én a passzív-agressziót, de valahogy ez nem igazán volt hiteles. Legfeljebb felejthetően hisztis. Amint viszont beindul a film, egyszerűen kivirágzik. A pocsolyaszerű, vizenyős tekintet, ami vagy konstans az ember feje fölé mered, vagy ontja magából a „Fuck My Life!” életérzést. A reményvesztettség, a kilátástalanság, a magárahagyatottság, a szín tiszta őrület és a passzív tragikum, mindenféle pátoszos mártíromság nélkül – mindez egy vígjátékban. És ráadásul működik!

Andie MacDowell – Alap cukiság-faktor, 90-es évek módra. Nem szöszke - Meg Ryan kiesett. Nem gömbölyded – Sandra Bullock kiesett. Tehát akkor lesz egy Andie MacDowell hátközépig érő göndör barnasággal, mélybarna, kávé meleg szemekkel és instant szerelembe eséssel. Semmi igazán extra. Csak szép. Meg ott van és szerethető.

Angela Paton – Bár nagyon mellékszereplő, de imádom ezt az idős hölgyet. A köznapi „idős hölgység” megtestesítője. Mindkét szót külön kihangsúlyozva, banyatank, hajháló és kaffogó műprotkó nélkül.
Először itt láttam, Mrs. Lancester a tökéletes vendéglátó. Bár gyakran fogalma sincs arról, hogy mi folyik körülötte, de azért a vendég az első és bármit meglehet nézni a konyhában, hátha van belőle valahol.
Aztán a Star Trek: Voyager-ben láttam egy hologram udvarházban, ahol előbb főtt kukoricát és egyéb falnivalót, később vasvillát és egyéb ölnivalót próbált rá/bele tukmálni a Csillagflotta tagjaiba.
Aztán a Vészhelyzet-ben tűnt fel újra, mint Mrs. Ransom, a horgolt csipketerítőkkel és az ötórai teával a sürgősségi osztály betegeként.
Mellesleg nagyi az Amerikai Pite esküvős folytatásából. És még sorolhatnám.
Szóval, ha hatvanas, bongyor ősz hajú, szimpatikus, család melegét árasztó nagyit akarok magam elé képzelni, akkor többnyire ő jut eszembe.

Szinkron / Fordítás:
- Volt már deja vu érzésed?
- Nem kérdezted már egyszer?

Bevallom, nem néztem még meg eredeti nyelven, annyira hozzátartozik a kamaszkorom nosztalgia-faktorához Tahi-Tóth László hangja és a (helyenként félrefordított) idézetek. Valahogy a méla undort legjobban ez a hang adja ki.
Bár ez azért egy kicsit fájt:

Come on! All the long distance lines are down?
What about the satellite? Is it snowing in space?
Don't you have some kind of a line that you keep open for emergencies or for celebrities?
I'm both. I'm a celebrity in an emergency.

VS.

Ne mondja! Minden távolsági vonal megszakadt?
Mi van a műholdakkal? A világűrben is havazik?
Nincs egy tartalék vonaluk vészhelyzetekre vagy ünnepségekre?
Vagy mind a kettőre. Tudja, mert végveszélyben kellett ünnepelnem.

Extra:
"Ez Nancy. Egy ruhaboltban dolgozik és mókusként makogva szokott elélvezni..."

Daily News • Groundhog Day – Where are they now?

Vélemény:
"Szánalmas baromság! Ezer ember fagyoskodik egy nyamvadt patkány megnyilatkozását várva!"

Kellemes meglepetés, hogy bár könnyed bugyutaság, mégis időtálló alkotás. Sőt, valamilyen szinten hiánypótló az újranézése, mert nem nagyon emlékszem, hogy a rom-kom kategóriában születnének-e hasonló alkotások az utóbbi időkben.
Hirtelen két jó film ugrott be, a hasonló, alternatív valósággal játszó The Family Man 2000-ből és a „nem-túl-nyálasan-romantikus” kategória favoritja, a Love Actually 2003-ból. Egyik sem ma volt. Hiányzik ez a szintű, kiszámítható végű, bájos idétlenség.
Persze csak azért, mert sznob vagyok, és nem jön be / nem értem az Adam Sandler / Ben Stiller féle fingós-böfögős humort.

Kinek ajánlom:
- Itt dobod ki a taccsot, vagy majd a kocsiban?
- Itt is... Ott is...

Bárkinek, aki szeretne egy jót röhögni.
Bárkinek, akinek hiányoznak a kilencvenes évek romantikus vígjátékai.

Egyéb:
- Nincs önnek deja vu-je Mrs. Lancaster?
- Nem hiszem, de majd körülnézek a konyhában!

The Sims – Punxsutawney házai, boltjai, főtere és a városba vezető úton látott házak fantasztikusan jó alapanyagok, ha az ember szeretne (bár néhány évtizeddel ezelőtti) valóságos amerikai kisvárost építeni a szabvány "négy fal, egy tető, oszt jó'van" helyett.

World of Darkness – Első körben egyértelműen Mage szempontból érdekes a történet, azon belül pedig az Időmágia különféle alkalmazásaira ad jó ötleteket mind a Mesélőnek, mind a Játékosnak.
Például:
Perfect Timing (Time •)

Éled a szél.
Egy kutya felugat.
Jön a pénzeskocsi.
Herman kiszáll. Bemegy a bankba.
Kiszáll Felix is, az arcán savanyú kifejezés.
Jól van Doris, gyere szépen!
Igazítsd meg a kebelféked! Így már jobb.
"Félix. Hogy van kedves Doris? Adna egy rollni huszonöt centest?"
Tíz, kilenc, nyolc...
Kocsi.
Hat, öt, a negyeddolárosok...
Három, kettő... (és Phil le is lépett a pénzeskocsiból kiemelt táskával.)

Ezen kívül még jó pédákat adhat a következőkre: Glimpsing the Future (Time ••), Shifting Sands (Time •••) vagy akár Prophecy (Time ••••).

Második körben nekem egy különösen kegyetlen ötletnek tűnik a folyamatos loopolás egy Changeling számára az "addig nem megyünk tovább, amíg nem csinálod jól" Fae birodalmában, vagy a Bargain létrejötte előtt egy leendő Sin-Eatert is lehet szivatni élete utolsó napjának újraélésével.

Jobban belegondolva ez elég általános mese lehetőség.

• Magyar cím: Idétlen időkig
• Megjelenés éve: 1993
• Kiadó: Columbia Pictures Corporation