Burn After Reading

"Intelligence is relative."
"Intelligence is only their job."

Prelűd:
"Appearances can be... deceptive."

Be kell valljam, a Coen fivérekkel bajban vagyok.
A The Big Lebowski (A nagy Lebowski) tetszett, bár nem a csúcsfilmek között tartom számon, mégis egyfajta alapmű.
A No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék) viszont Javier Bardem zseniális alakítása ellenére is kurva nagy csalódás volt.
Egy vontatott, unalmas szarrakás.

Amikor a Burn After Reading megjelent, először kifejezetten érdekelt, mivel a szereplőgárda (Clooney, Malkovich, Swinton, Pitt) és a trailer is meggyőzőnek tűnt. Viszont a túlzott marketing miatt kissé riasztott és az ismerőseim is erősen a „felejtős” kategóriába sorolták.

Mindenesetre megszereztem és megnéztem.
Ráadásul kétszer is, mert érdekelt a magyar szinkron.

Történet:
"Report back to me when it makes sense."

Csak címszavakban:
2008, a nemzetközi helyzet lanyhul, a hírszerzés költségvetési forrásai apadnak, leépítésekre kerül sor.
Osbourne Cox balkán-elemző is a kasza útjába kerül, sértett önérzetétől hajtva viszont nem fogadja el a leépítést, hanem kilép. A felesége megragadja az alkalmat és úgy dönt, elválik tőle. Az ügyvédje tanácsára előbb azonban megkopasztja Coxot és a biztonság kedvéért pár érdekes anyagot is lemásol a férje gépéről. Ezek az érdekes anyagok (jobbára bulvárszintű baromságok Cox készülő memoárjából) azonban elkeverednek és kutyaütő piti zsarolók kezébe kerülnek, akik megpróbálnak valami pénzt kicsikarni Coxból.
Eközben keresztbe kúrások és átkúrások folynak, kb. mindenki szarik mindenkire és magával van elfoglalva, akad néhány halott és a filmnek egyszer csak vége van.

Színészek:
"What is this? Pine?"

Harry Pfarrer – George Clooney

Az alakítása remek. Ekkora taj parasztot már régen láttam.
Sablonos, faszvezérelt, nagyra nőtt gimis kamasz, aki enyhén tikkel a paranoiától és a tesztoszterontól és egyetlen pozitív jellemzője, hogy nyomokban emlékeztet George Clooney-ra. Humorérzéke, eredetisége, sármja erőltetett és fárasztó. Szókincse és társalgási repertoárja nagyjából ki is merül a saját macsóságának, fegyverviselésének ecsetelésén és a kúráson kívül. Amellett, hogy elismerem Clooney sokszínűségét, talán inkább hagyhatná a francba ezeket a “művészies” kilengéseket és maradhatna a jól bevált figuráknál.

Osborne Cox – John Malkovich

Az ember, aki megrekedt.
Jelentéktelenségének teljes tudattalanságában összes kicsinyes sértődöttségét a külvilágra prüszköli rendszeres baszdmeg-felhőiben, ezen kívül egy alkoholista barom, aki még az amúgy izgalmasnak tűnő hírszerző-bizniszben sem vitte úgy igazán semmire. Elbaszott karrier, elbaszott házasság, elbaszott élet, elbaszott egy ember.
Semmi igazán jót nem nyújtott viszont Malkovich, egyszerűen kirázta kisujjból a karaktert és az egyetlen dolog, ami megragadott benne, hogy rohamosan öregszik és vénségére egyre jobban hasonlít Michael Ironside-ra.

Chad Feldheimer – Brad Pitt

Az egyik legszerethetőbb karakter.
Pitt valami fantasztikusan hozza a Forrest Gump-ot megszégyenítő értelmi szintet. Ha Pfarrer egy nagyra nőt gimis, akkor Chad egy kigyúrt nagycsoportos óvodás, aki a maga módján jól belakta a “gyúrunk-vazzeg” / melírozott haj, az menő / “bulvárlapokból kulturálódom, na és akkor mi van” világát és kb. olyan nehéz belelkesíteni, mint átlag kutyát a sípolós játékkal.
Tehát nagyon könnyű.

Katie Cox – Tilda Swinton

Ahogy Mrs. Pfarrer találóan megjegyzi:
“Egy jéghideg, merev, fapina!”.
Swintont amennyire imádom a Constantine Gabrieljeként, illetve Fehér Boszorkányként, annyira nehéz elfogadnom más szerepben. Az arckifejezése valahol megdermedt a “Szarszag? Mondd csak, ez tényleg szarszag? Nahát!” kifejezésben, hogy már akkor visszataszító, ha csak megjelenik a képernyőn. Bár jó színésznek tartom, ebben az esetben fájlaltam, hogy nem jut túl egy sablonos Annette Bening utánzaton (Carolyn Burnham – American Beauty).

A mellékesek:
Linda Litzke – Frances McDormand
Ted – Richard Jenkins

McDormand nem különösen szép vagy borzalmasan csúnya amúgy, de ebben az alakításában olyan szintű önközpontú ostobaságot és végtelen igénytelenséget mutatott, hogy rossz volt nézni. Arckifejezései a hülye hajnak köszönhetően kb. Kristen Stewart szintjét érte el, amiben az sem vígasztalt, hogy ez valószínűleg rendezői kérés volt.

Jenkinsé volt az egyetlen karakter az egész filmben, aki képes volt valami szimpátiát kialakítani bennem, tekintve, hogy ő volt az egyetlen igazán rossz szándékoktól mentes lúzer. Viszont nem volt valami nagy alakítás, ilyen kaliberű színész az ilyesmit szintén kirázza kabátujjból.

Palmer DeBakey Smith – David Rasche
CIA igazgató – J.K. Simmons

A CIA bürokratáit csak azért emelem ki, mert egyrészt minden egyes jelenetük legalább minimális értelmet ad a filmnek, másrészt távolságtartásuk miatt képesek szimpátiát ébreszteni. A sztereotip figurákat jól hozzák, de semmi igazán kiemelkedő.

Szinkron / Fordítás:
- Lehengerel az energiád.
- Viccelsz? Fordulj be a sarkon, aztán csinálhatjuk hátul.
- Olyan paraszt vagy.
- Mármint a hátsó ülésen, nem hátulról gondoltam.

Mivel az előzőekben kimaradt, ezért megnéztem most így is. Nem kellett volna.
A mai magyar szinkronban azt hiszem nem is igazán a hangokkal, vagy a színészekkel van gond, hanem a fordítókat kéne mézzel bekenni és bekúrni egy méretes hangyabolyba.
Részemről még nagyjából kiegyeztem a “Good Samaritan” / "jó szamaritánus" fordításba az “irgalmas szamaritánus” helyett, mondván a fordító nem ismeri a Bibliát.
De volt, ami nálam is kicsapta a biztosítékot:

- You have a drinking problem.
- I have a drinking problem?
...
- I have a drinking problem? Fuck you, Peck.
You're a Mormon! Next to you, we all have a drinking problem!

VS.

- Problémaivó.
- Problémaivó vagyok?
...
- Hogy én problémaivó lennék? Bassza meg, Peck!
Maga mormon! Magához képest mindenki problémaivó!

Már elnézést, de mi a faszom az a „problémaivó”?
Azt még elhiszem, hogy valaki „iszákos”, „alkoholproblémája van” de hogy problémát iszik?

Vélemény:
- I'm not here representing HardBodies.
- Oh, yes. I know very well what you represent. You represent the idiocy of today.

Több irányból is megpróbálom megközelíteni.

• Kémfilm-paródia: A műholdas zoom-képeken kívül, amit bárki megtapasztalhat a GoogleMaps-en, vagy a kötelező „CIA Központ, Langley, Virginia” drámai hangú bejelentésén kívül ez lehetett volna maffiafilm-paródia, vagy úgy általában film-paródia. Vicc, hogy ez egy film.
  Kb. annyi a lényege / mondanivalója a filmnek ezen a téren, hogy az összes James Bond és Bourne film elejére is ki kéne tenni a „DON’T TRY THIS AT HOME!” feliratot, mint a jackass részek elé.
  Ha valaki ilyen filmre vágyik, akkor ajánlom a True Lies (Két tűz között) vagy a mai napig fantasztikus L'opération Corned-Beef (Marhakonzerv akció) című filmeket.
• Lúzerfilm: Szerencsétlen barmok szerencsétlen baromként viselkednek. A néző meg röhög, néha cinikusan, de többnyire kínjában.
  Egyetlen szóvicc, vagy legalább poén-kísérlet nem hangzott el az egész kurva filmben.
  Egyszerűen csak szar az egész, úgy ahogy van.
  Néha, nagyon néha röhejes, de ezt csak a színészek arcjátékának, vagy a helyzet totális abszurditásának köszönhetjük.
  Ha valaki ilyen filmre vágyik, akkor ajánlom a snatch (Blöff) vagy a Lock, Stock and Two Smoking Barrels (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső) megtekintését.
  Magyar vonalon meg az ARGO-t vagy a Kontrollt.
• Társadalomkritika: Jómódban élő amerikai negyvenesek, a kapuzárási pánik környékén meghülyülnek, nem tudnak magukkal mit kezdeni és szenvednek.
  Igénytelenek, ízléstelenek és unalmasak. Ha nincs pénzük, akkor lakókocsiparkban igénytelenkednek, ha van, akkor belvárosi házakat pakolnak tele random összeválogatott, ránézésre is drága, össze nem illő bútordarabokkal és antiknak tűnő porcelán-sorozatokkal. Mindemellett aktívan gyűlölik életük párját és fanyalogva turkálják az életüket.
  Ebből még lehetne jót is kihozni, de Coenék kínosan igyekeztek, hogy ez most ne sikerüljön. Ez egy történet bármiféle tanulság, vagy csattanó, vagy jól ismert, unalmas moralizálás nélkül.
  Ha valaki ilyen filmre vágyik, akkor ajánlom az American Beauty-t (Amerikai szépség), mert az zseniális, vagy a Romance & Cigarettes (Románc és cigaretta) című filmet, ami kicsit ratyi talán, de Christopher Walken a Delilah-t énekli Tom Jones-tól benne, a háttérben revütáncoló rendőrökkel. Fantasztikus!
  Magyar vonalon bármelyik Üvegtigris, vagy a Csapd le csacsi! is jó választás lehet.

Könyörgöm! Nézzetek bármi mást, csak ezt ne!
Ez egy kalap szar. Pont.

Kinek ajánlom:
"What a clusterfuck!"

Bárkinek, akinek van - úgy értem tényleg feleslegesen van - rá 96 perce.
Bárkinek, aki az ellenségem.

Egyéb:
"I thought you might be worried... about the security... of your shit."

The Sims

Néhány kellemes külső és egy emlékeztető magamnak, hogy érdemes beírni GoogleMaps-be, hogy "Brooklyn Heights, Brooklyn, New York City, New York, USA", ha ilyesmit akarok építkezni a babaház-szimulátorban. A belső terek szóra sem érdemesek, mert igénytelen szarok (gyk. jó munkát végeztek a kellékesek).

World of Darkness
Úgy általában megszívlelendő jó tanács, hogy ha a Karaktereink is a Mission:Impossible és a Nikita alapján tájékozottak az alvilág, kémvilág, világ dolgairól, akkor okosabb, ha kimaradnak a veszélyesebb dolgokból.

Ha úgy gondoltad, hogy terhelő anyagod van a város Vámpír hercegére és megszorongatod a tökét, mert akkor hú-de-milliomos leszel... a tanácsom: ne tedd!

Ha úgy gondolod, hogy egy spéci kis furgonnal, egy sporttáskányi fegyverrel és egy tuti biztos tippel érdemes nekiugrani a helyi maffiának... ne tedd!

Ha találsz egy CD-t a helyi rezidens CIA / MI6 / DGSE / TGV / ÁNTSZ ügynökök adataival, meg még egy rakás „Highly Superiorly Toply Secretly” című mappával és nincsenek máris meg a megfelelő kapcsolataid, akiknek átadhatnád, akkor fogj egy kalapácsot és verd a korongot apró szilánkokra!

Ne próbálkozz meg a zsarolással, az okoskodással, mert a végén úgyis meg fogod szopni. Hacsak a mesélőd nem fáklyásmenetet mesél nektek, vagy Feng Shui-t.

Bár... szadistább mesélők még élvezhetik is az efféle tökölődéseket, szóval miért is ne...

- Jesus, what a clusterfuck! So, that's it then? No one else really knows anything. Okay.
- Um... Well, sir, there is...
- What?
- There is the woman, the gym woman, Linda Litzke.
- Oh! Fuck, yeah. God! Where is she?
- We picked her up. We have her.
- We have her? To do what with?
- She says she'll play ball if we pay for some... I know this sounds odd, some surgeries that she wants, cosmetic surgery. She says she'll sit on everything.
- How much?
- There were several procedures. Altogether they...
- Pay it!
- Yes, sir. Okay. Yeah.
- Jesus fucking Christ!
- Yeah.
- What do we learn, Palmer?
- I don't know, sir.
- I don't fucking know, either. I guess we learn not to do it again.
- Yes, sir.
- I'm fucked if I know what we did.
- Yes, sir, it's hard to say.
- Jesus fucking Christ...

• Magyar cím: Égető bizonyíték
• Megjelenés éve: 2008
• Kiadó: Focus Features

Groundhog Day

"He's having the day of his life...over and over again."
"He's having the worst day of his life... over, and over..."

Prelűd:
Egy név. Egy meggyötört arc.
Egy ikon. – Bill "Fucking" Murray

Szerintem a fickó jó színész.
Erről simán lehet, hogy megoszlanak a vélemények, de hát szerintem szabvány-őrült-arcú Nicolas Cage is jó színész.
Mindenesetre szerettem volna megmutatni páromnak, hogy a „Bill „Fucking” Murray” mém, vagy ha úgy tetszik, istenítés honnan ered és miért szerepel szinte minden nap a theChive vagy a 9GAG oldalain.
Választhattam volna a Golfőrültek-et, vagy az Az ember, aki túl keveset tudott-ot, esetleg az egekig magasztalt Elveszett jelentés-t, de könnyed esti szórakozásként inkább ez tetszett meg.
Különösképpen azért, mert vannak visszatérő idézetek, amik a derűs értetlenség falába ütköznek, akárhányszor kibuknak a számon.
Ennek pedig véget kellett vetni.

Történet:
- Tökéletes ez a nap. Tervezni sem lehet ilyet.
- Dehogynem. Csak marha sokat kell melózni rajta.

Az alaptörténet egyszerű, mint a faék.
Phil Connors, az öntelt, cinikus faszkalap időjós az Isten háta mögé utazik, egy szabvány amerikai kisvárosba (három nagyobb út, random keresztezve egymást, takaros főtér, városháza, kávézó, kertes házak, esetleg egy Wal-Mart), hogy arról tudósítson, ahogy egy (nem egy, hanem „a”) mormota előbújik az odújából (illetve előrángatják) és mindenki azt lesi, hogy meglátja-e az árnyékát, vagy sem.
Ha az előbbi, akkor marad a cidri, ha az utóbbi, akkor dizsi van, mert itt a tavasz. Mivel Phil (nem a mormota, akit ugyanúgy hívnak) egy köcsög, ezért büntetésül újra kell élnie ugyanazt a napot újra-és-újra, egészen addig, amíg jó kisfiú nem lesz, nem hozza helyre a karmikus egyensúlyát, nem csajozik be, stb.
Dickens-féle karácsony szelleme, karácsony nélkül. Meg szellem nélkül, de a lényeg ugyanaz.
Megjavul. Helyrehozza. Becsajozik.
Vége főcím.

Színészek:
- Nem tudnám szeretni, mert csakis önmagát szereti.
- Én magamat sem szeretem. Adjon még egy lehetőséget!

Bill Murray – Bár nekem kissé sántít az önelégült, egomán barom figurája az elején, mivel Murray-ről valahogy alaphelyzetben süt valami belső feszültség, önbizalmi válság, önbecsmérlés, amit kicsinyes arroganciával nem tud hitelesen palástolni. Persze, értem én a passzív-agressziót, de valahogy ez nem igazán volt hiteles. Legfeljebb felejthetően hisztis. Amint viszont beindul a film, egyszerűen kivirágzik. A pocsolyaszerű, vizenyős tekintet, ami vagy konstans az ember feje fölé mered, vagy ontja magából a „Fuck My Life!” életérzést. A reményvesztettség, a kilátástalanság, a magárahagyatottság, a szín tiszta őrület és a passzív tragikum, mindenféle pátoszos mártíromság nélkül – mindez egy vígjátékban. És ráadásul működik!

Andie MacDowell – Alap cukiság-faktor, 90-es évek módra. Nem szöszke - Meg Ryan kiesett. Nem gömbölyded – Sandra Bullock kiesett. Tehát akkor lesz egy Andie MacDowell hátközépig érő göndör barnasággal, mélybarna, kávé meleg szemekkel és instant szerelembe eséssel. Semmi igazán extra. Csak szép. Meg ott van és szerethető.

Angela Paton – Bár nagyon mellékszereplő, de imádom ezt az idős hölgyet. A köznapi „idős hölgység” megtestesítője. Mindkét szót külön kihangsúlyozva, banyatank, hajháló és kaffogó műprotkó nélkül.
Először itt láttam, Mrs. Lancester a tökéletes vendéglátó. Bár gyakran fogalma sincs arról, hogy mi folyik körülötte, de azért a vendég az első és bármit meglehet nézni a konyhában, hátha van belőle valahol.
Aztán a Star Trek: Voyager-ben láttam egy hologram udvarházban, ahol előbb főtt kukoricát és egyéb falnivalót, később vasvillát és egyéb ölnivalót próbált rá/bele tukmálni a Csillagflotta tagjaiba.
Aztán a Vészhelyzet-ben tűnt fel újra, mint Mrs. Ransom, a horgolt csipketerítőkkel és az ötórai teával a sürgősségi osztály betegeként.
Mellesleg nagyi az Amerikai Pite esküvős folytatásából. És még sorolhatnám.
Szóval, ha hatvanas, bongyor ősz hajú, szimpatikus, család melegét árasztó nagyit akarok magam elé képzelni, akkor többnyire ő jut eszembe.

Szinkron / Fordítás:
- Volt már deja vu érzésed?
- Nem kérdezted már egyszer?

Bevallom, nem néztem még meg eredeti nyelven, annyira hozzátartozik a kamaszkorom nosztalgia-faktorához Tahi-Tóth László hangja és a (helyenként félrefordított) idézetek. Valahogy a méla undort legjobban ez a hang adja ki.
Bár ez azért egy kicsit fájt:

Come on! All the long distance lines are down?
What about the satellite? Is it snowing in space?
Don't you have some kind of a line that you keep open for emergencies or for celebrities?
I'm both. I'm a celebrity in an emergency.

VS.

Ne mondja! Minden távolsági vonal megszakadt?
Mi van a műholdakkal? A világűrben is havazik?
Nincs egy tartalék vonaluk vészhelyzetekre vagy ünnepségekre?
Vagy mind a kettőre. Tudja, mert végveszélyben kellett ünnepelnem.

Extra:
"Ez Nancy. Egy ruhaboltban dolgozik és mókusként makogva szokott elélvezni..."

Daily News • Groundhog Day – Where are they now?

Vélemény:
"Szánalmas baromság! Ezer ember fagyoskodik egy nyamvadt patkány megnyilatkozását várva!"

Kellemes meglepetés, hogy bár könnyed bugyutaság, mégis időtálló alkotás. Sőt, valamilyen szinten hiánypótló az újranézése, mert nem nagyon emlékszem, hogy a rom-kom kategóriában születnének-e hasonló alkotások az utóbbi időkben.
Hirtelen két jó film ugrott be, a hasonló, alternatív valósággal játszó The Family Man 2000-ből és a „nem-túl-nyálasan-romantikus” kategória favoritja, a Love Actually 2003-ból. Egyik sem ma volt. Hiányzik ez a szintű, kiszámítható végű, bájos idétlenség.
Persze csak azért, mert sznob vagyok, és nem jön be / nem értem az Adam Sandler / Ben Stiller féle fingós-böfögős humort.

Kinek ajánlom:
- Itt dobod ki a taccsot, vagy majd a kocsiban?
- Itt is... Ott is...

Bárkinek, aki szeretne egy jót röhögni.
Bárkinek, akinek hiányoznak a kilencvenes évek romantikus vígjátékai.

Egyéb:
- Nincs önnek deja vu-je Mrs. Lancaster?
- Nem hiszem, de majd körülnézek a konyhában!

The Sims – Punxsutawney házai, boltjai, főtere és a városba vezető úton látott házak fantasztikusan jó alapanyagok, ha az ember szeretne (bár néhány évtizeddel ezelőtti) valóságos amerikai kisvárost építeni a szabvány "négy fal, egy tető, oszt jó'van" helyett.

World of Darkness – Első körben egyértelműen Mage szempontból érdekes a történet, azon belül pedig az Időmágia különféle alkalmazásaira ad jó ötleteket mind a Mesélőnek, mind a Játékosnak.
Például:
Perfect Timing (Time •)

Éled a szél.
Egy kutya felugat.
Jön a pénzeskocsi.
Herman kiszáll. Bemegy a bankba.
Kiszáll Felix is, az arcán savanyú kifejezés.
Jól van Doris, gyere szépen!
Igazítsd meg a kebelféked! Így már jobb.
"Félix. Hogy van kedves Doris? Adna egy rollni huszonöt centest?"
Tíz, kilenc, nyolc...
Kocsi.
Hat, öt, a negyeddolárosok...
Három, kettő... (és Phil le is lépett a pénzeskocsiból kiemelt táskával.)

Ezen kívül még jó pédákat adhat a következőkre: Glimpsing the Future (Time ••), Shifting Sands (Time •••) vagy akár Prophecy (Time ••••).

Második körben nekem egy különösen kegyetlen ötletnek tűnik a folyamatos loopolás egy Changeling számára az "addig nem megyünk tovább, amíg nem csinálod jól" Fae birodalmában, vagy a Bargain létrejötte előtt egy leendő Sin-Eatert is lehet szivatni élete utolsó napjának újraélésével.

Jobban belegondolva ez elég általános mese lehetőség.

• Magyar cím: Idétlen időkig
• Megjelenés éve: 1993
• Kiadó: Columbia Pictures Corporation