Source Code

"Make every second count "
"Groundhog Day meets Quantum Leap"

Prelűd:
"Everything's going to be okay."

Először is, muszáj leszögeznem, ha még nem írtam volna le, hogy mivel ez egy vélemény-blog (uram bocsá’ kritikai, ha nagyon fellengzős vagyok) és nem ajánló, ezért teszek nagy ívben a felhasználóbarát spoilerezés visszafogására.

Szóval. Be kell vallanom, hogy nekem elég kevés elég ahhoz, hogy egy filmet megnézzek. A hype az egyetlen dolog, ami akár évekig távol tarthat egy amúgy jó filmtől. De egy jó (vagy egy szar) trailer egyetlen momentuma elég, hogy érdekeljen a film.

A Source Code esetében egy piszok szar trailer volt az első, amivel találkoztam. Nagyjából elmondja az egész filmet sűrítve, arra meg magamtól is rájöttem, hogy a végén a jók győznek. Nahát.

Viszont Michelle Monaghan látványa úgy vonzott, mint Milla Jovovich hasa az Ultraviolet előzetesében.

Tehát egy helyes pofival megfogtak. Ők nyertek.

A második csík légypapír az a készítőkkel készített riport egyik kijelentése volt, miszerint itt bizony a Groundhog Day fog találkozni a Quantum Leap-pel, én pedig mindkettőt nagyon szerettem a maga idejében. Illetve egy túrót, most is szeretem őket.

Hát, ez baromi nagy tévedés. Igazából a Speed találkozik a Sliders-szel, de lehet, hogy ezzel túl sokat árultak volna el a filmből előre (mintha a trailer nem lett volna elég).

Mondjuk ezzel is megfogtak volna, sebaj. Lássuk a medvét!

Történet:
"Source Code is not time travel.
Rather, Source Code is time re-assignment.
It gives us access to a parallel reality." – Dr. Rutledge

Colter Stevens százados (kapitány, f@szomtudja, captain) vidáman röpköd Afganisztán festői (kék) egén, akció van, kérem szépen, aztán hirtelen gebasz és a fickó némi fejrázással és "mafasz?" arccal bambul a vele szemben ülő (szerintem helyes) bigére egy elővárosi vonaton kattogva.

Mire rájön, hogy mások számára ő igazából nem is ő (még a tükörnek sem), addigra jön egy detonáció és snitt.

Magához tér egy eléggé sufni-tuningoltnak vagy erőteljesen lezuhantnak tűnő kabinban, bejelentkezik az irányítás, derék katonánk tájékoztatást kér, megértően lesajnáló tekintetet és masszív félrebeszélést kap válaszul. Majd vissza a vonatra.

Újabb skizoid para, újabb robbanás, kabin még lerobbantabb, az irányításban ülő Colleen Goodwin százados még kutyaszeműbb és sajnálkozóbb. Rövid tájékoztatás: bomba robbant a vonaton pár napja, Stevens százados meg lesz oly kedves visszazuhanni az egyik áldozat bőrébe és kideríteni, hogy hol a bomba, ki a tettes és hány éves a kapitány (nem Stevens). Snitt.

No, nem lövöm le az egész filmet, ez a csiki-csuki megy egész idő alatt. Colter próbálkozik, megszívja, vissza a kabinba, lassan adagolják neki a tényeket arról, hogy mit keres a kabinban, többnyire félreduma vagy technoblabla, aztán megint mehet vissza a balettbe ugrálni. Illetve a vonatra tűzszerész-kutyát játszani.

Megtalálja, a tettest is megtalálja, a csaj is az övé lesz és trallala. Nem nagy meglepi.

A végén minimálisan gondolkodnia kell a nézőnek is, illetve moralizálnia hazafelé a moziból, vagy az .ISO letörlése közben. De ez határozottan opcionális tevékenység.

Színészek:
- It's the new me.
- I like it.

Jake Gyllenhaal – Igazságtalan lennék, ha fikáznám, mert igazából jó a szerepben. Illetve nem rossz. Leginkább elmegy. Ugyanolyan jó, mintha szolidan kétségbeesett fejjel, némi bujkáló őrülettel ugyanezt játszaná Jude Law, Jared Leto, Paul Walker, vagy Nicolas Cage.

Igazából, jobban belegondolva tökmindegy, hogy ki játszotta volna. Álljon neki kb. pofásan a borosta és hidd el, hogy harcolt Irakban és Afganisztánban.

Ha fair akarok lenni, akkor „mindegy ki” kijelentést tudom szűkíteni, mert pl. Daniel Radcliffe már a HP7•2 végén is hülyén nézett ki borostásan, Robert Pattinson-ról meg nem hinném el, hogy harcolt bármilyen háborúban.

Mellékvágány. Elnézést.
Szóval a fickó nem rossz, de olyan kis „mindegy”.

Michelle Monaghan – Van benne valami, amitől heteroszexuális férfiember máris vizualizál egy egészséges, több órás testmozgást vízszintesen (és több más pozícióban) akkor is, ha már hat éve fizikailag impotens.

Emellett éppen annyira van még benne „girl next door” érzés, hogy a (képzelt) világ mégse csak szupermodellekből és pornószínészekből álljon.

Ha gonosz akarnék lenni, akkor low budget Megan Fox, korunk instant ('90 évek) Sandra Bullock-ja, vagy egy fiatalabb Liv Tyler (amivel faszságokat beszélnék, mert Liv egy évvel fiatalabb nála).

Pont jó, pont jól.
Bár játszhatta volna... (rinyát lásd egyel feljebb)

Vera Farmiga – Szép szemű, szomorúan néző, MILF (vagy aki nem ismeri a kifejezést, "kellemes negyvenes"), aki nagyon tud... ööö... szomorúan nézni. Olyan megrendülten. Közben megértően. És zsebkendőt nyújt a csöpögő nózihoz, és sebtapaszt a térdről lejött lazúrra. Anya a javából, amilyet az ember ideális EVA-nak, vagy EDI-nek elképzel.

Ha jól tévedek, akkor anno a Magyar Péphadsereg vadászgépein is Kudlik Juli szinkronizálta a Raketnoj Trevogyét dicső pilótáink fülébe, mert az olyan megnyugtató.

Szóval Vera Farmiga is megnyugtató, mint egy pohár langyos tej egy csendes téli estén, fűtött szobában.

Szerintem jól is hozza a szerepet, igazából az ő arcán láttam a legtöbb színészi játékot, vagy inkább átélést. Valahogy hiteles volt a belső vívódása, úgy is, mint nő, úgy is, mint bajtárs. Piros pont!

Jeffrey Wright – Őt sem akarom bántani, de valahogy felrémlett, hogy biztos olcsóbb volt, mint Laurence Fishburne, vagy Brian Cox. Ott volt, öntelt volt, geci volt, "Olymindegy (Mk III)".

Szinkron / Fordítás:
"It's the same train, but it's different."

Igazán nem tudom, hogy miért szereztem be (opcionális) szinkronnal, amikor nem érdekel igazából a magyar szöveg. Azt hiszem valamikor a Serenity és a Vendetta környékén szoktam át az angolra. Amit értek, azt értem, amit nem, azt meg el tudom olvasni. Ügyes gyerek vagyok.

Akit érdekel, az nézze meg úgy. Nem hiszem, hogy javítani lehet ezen a fordítással, ellenben rontani biztosan. Alapvetően ez a film nem a pergő és összetett, érdekfeszítő dialógusairól lesz híres (nem lesz híres).

Extra:
"The explosion came from behind me."

Van neki Official Site-ja rendkívül idegesítően loopoló háttérzenével és hülyén olvashatatlanra dizájnolt szövegekkel.

Vélemény:
"I took your advice. It was good advice, thank you."

Amikor láttam anno a Tomb Raider-t, akkor kicsit bajban voltam, amikor a véleményemet kérdezték. Mert amellett, hogy AJ melleire csak az „egész estét betöltő” jelző jutott eszembe, a cuki tepsi-szájára meg számtalan szebbnél-szebb gondolat, csak annyit tudtam mondani, hogy a film „szarnak túl jó / jónak meg elég szar”.

Na, ez a film is ilyen. Nem sajnálom rá az eltöltött időt, fogalmam sincs, hogy újra fogom-e nézni, de azért... tisztességes iparos munka ez.

Hátrányára mondva, erősen érezni a frissen hántolt fa illatát is.

Egyrészt ugye, valahogy az újrajátszások vágásával sikerült elbaszni valamit, engem legalábbis kivetett magából az addig (egész) jól összerakott atmoszféra.

Aztán, részemről büdös az a logikai bakugrás, hogy ugyan a .gov semmit nem tud a merénylőről, de biztos benne, hogy az bizony ott volt a vonaton az utolsó nyolc percben. He?

Végül, a végén sikerült a közönségsiker érdekében (gyk. heppiend) jól megkavarni az alternatív valóságokat, ami engem inkább zavart, mint megnyugtatott.

Ja, persze, a favorizált realitásban mindenki megmenekül, kivéve szerencsétlen tanár urat, Stevens boldogan él és döngeti Christinát, Goodwin megkapja az üzenetet és mereszti a szemét, mint kezdő buzi a gőzben.

Kiinduló realitásban meg Goodwin fekete angyalt játszik, hadbíróság elé állítják, átkeresztelkedik Badloose-ra és legjobb esetben mehet Alaszka leg északibb részére egy katonai meteorológiai állomásról a jeget kaparni.

Kismillió másik realitásban a vonat utasai kevéssé dekoratív foltok a sínek mellett, illetve a terrorizmus elleni harc történelmi lábjegyzetében.

Hozzátenném, hogy biztos van olyan realitás is, ahol alanyi jogon jár a rózsaszín pegazus-póni-unikornis és olyan is, ahol ez az egész nem történt meg, mert a Homo Sapienset megették az idegenek. Szerencsére ezeket a film nem mutatja meg. Vagy sajnos.

Igazából ez egy hosszúra vett TV-sorozatrész. Amit teljesen felesleges volt 45 perc helyett 93 percben adni. Aminek a végén megnyugtatóan mentesítenek a moralizálás alól és mehetek betolni még egy dupla hambit a MekDöncibe. Köszönjük.

Kinek ajánlom:
"I'm asking you to have the decency to let me try."

Bárkinek, akinek van felesleges 93 perce.
Bárkinek, akinek hiányzik a Speed vagy a Sliders.
Bárkinek, aki szereti az agyát párhuzamos valóságokkal fárasztani.

Egyéb:
"You cannot alter this reality while inside the source code."

World of Darkness – A WoD – Immortals-ban szó esik a Testrablókról (Body Thieves). Nos, a sájniheppi alternatív valóságban Stevens voltaképpen elrabolja Sean Fentress testét és az életét. Okos emberek különböző fórumokon azzal védik, hogy Fentress amúgy is meghalt volna a robbanásban a többi emberrel együtt és nem olyan nagy ár az a mínusz egy lélek, amikor Stevens annyi jót tett és mindenki mást megmentett.

Lószart. Hiába ő a főszereplő, a legtisztességesebb az lett volna, ha szépen visszahúzódik és hagyja az amnéziás tüneteket mutató Fentress-t tovább élni Christinával, vagy bánom is én kivel, hogyan. Biztosan van olyan realitás is, ahol ez történt.

Szóval, érdekes lehet, ha a karakterek szembesülnek egy olyan Testrablóval, aki megpróbálja kimagyarázni magát, hogy ő tulajdonképpen megmentett több száz (ezer?) embert és jutalomként elve(he)tte ezt a testet. Hihető, nem?

Hunter: The Vigil – Akár a természetfelettivel baszakodó Null Mysteriis, akár a Cheiron Group, akár a Task Force: VALKYRIE is állhat egy ilyen, erősen immorális emberkísérlet mögött.

Egyrészt érdekes (kínos) lehet együtt dolgozni egy ilyen recirkuláló ügynökkel („Bocs, hogy a barátod feje leszakadt, a következő körben majd jobban figyelek rá...”).

Másrészt érdekes kaland lehet, amikor valahogy a karakterek is berántódnak ebbe az akadozó lemezbe és a lehető legjobbat kell kihozniuk egy 10 perces jelenetből.

Harmadrészt érdekes lehet azt is boncolgatni, hogy a karakterek hogyan döntenének Goodwin helyében, mit tennének meg a helyesnek vélt döntés érdekében és mindezt hogyan viszik véghez.

Changeling: The Lost – Elsősorban prelűdhöz jó a szituáció, de elképzelhető egy kooperatív, közös bevezető kaland is, több játékosnak.

Ezúttal sokkal erősebb a helyzetben rejlő erkölcstelenség, embertelenség, mint a Groundhog Day esetében.

Az Elcserélt egy „Ostromlott Vár” (Beleaguered Castle) nevű domíniumban raboskodik, ami folyamatos harcban áll ismeretlen támadóival.

Fogva tartója egy Rutledge (Ruthless, Red-Leg, Rot’ledge, stb.) nevű Fae, aki újra és újra visszakényszeríti őt egy adott időszilánkba, amíg nem elégedett az abban történtekkel.

Végül a karakter(ek) kezdi kétségbe vonni Árkádia valóságát és egy érző szívű szolga segítségével megszökik.

„Hello. A nevem Sean Fentress. Azelőtt tanár voltam, de erre nem emlékszem tisztán. Elrabolt egy tündér és arra kényszerített, hogy időszeleteket éljek át és a tökéletességig csiszoljam a történéseket. Elmenekültem. A tükörből egy elgyötört veterán tekint vissza rám, beesett, vizenyős szemekkel, másvilági háborúk sebhelyeivel. Ez az én új valóságom és megvédem bármi áron. Nem engedem, hogy újra visszavigyenek Odaátra.”

Promethean: The Created – Mi van akkor, ha a karakter egyik sarkalatos (utolsó?) Mérföldköve az, hogy ki kell szorítania egy lelket a hozzá tartozó testből és elfoglalnia a helyét? Persze, hogy az egyensúly őrzői (Isten, Halál, angyalok, miegymás) is elégedettek legyenek, előbb meg kell mentenie több száz másikat, amolyan megvesztegetésként.

Mi van akkor, ha a társaság válogathat az áldozatok közül, hogy viselkedésük, természetük alapján kit szorítanak ki és ítélnek teljes megsemmisülésre, hogy a helyébe lépjenek?

Mage: The Awakening – Ebben nincs nagy változás a Groundhog Day-hez képest: Időmágia, Glimpsing the Future (Time ••), Shifting Sands (Time •••), Prophecy (Time ••••).

• Magyar cím: Forráskód
• Megjelenés éve: 2011
• Kiadó: Vendome Pictures
  The Mark Gordon Company