Five strangers trapped.
One of them is not what they seem.
One of them is not what they seem.
Prelűd:
"Damn. I really wanted you."
Bármennyire is csábító a lehetőség, igyekszem nem Shyamalant fikázni.
2008-ban Shyamalan megállapodott a Media Rights Capital stúdióval a Night Chronicles produkciós iroda létrehozásában, ami arra hivatott, hogy M. Night megtépázott hírnevét újra gatyába rázza.
Elképzelése szerint ez úgy fog megvalósulni, hogy készít egy trilógiát, ami majd tökéletesen megmutatja a Shyamalan receptet („Végy egy B-filmes sztorit és álmodd újra A-filmes minőségben.”), viszont sem a rendezői székbe nem ül bele, sem a forgatókönyvet nem piszkálja.
Ez mondjuk ígéretnek nem rossz, hátha azok is beülnek a moziba, akik még emlékeznek a Hatodik érzékre, de heveny rángógörcsöt kapnak, ha eszükbe jut Az utolsó léghajlító.
Személy szerint én viszketek az ilyen megoldásoktól, mert folyton felrémlik a Modesty, a szuperkém, amit Quentin Tarantino „mutatott be” 2004-ben, és hát… bárcsak ne tette volna.
Egy ismerősöm azzal ajánlotta a filmet, hogy ha tetszett a Fülke, akkor ez is tetszeni fog, mert olyan kamaradarab-szerű.
Néha el kell gondolkodnom, hogy mennyire vetnek rám rossz fényt a barátaim.
Történet:
"You must consider that one of these people might be the Devil."
"You must consider that one of these people might be the Devil."
Alaplé:
Sztenderd amerikai metropolisz, sztenderd amerikai irodaház, sztenderd amerikai lift, sztenderd amerikai liftzene.
Hús:
Reprezentatív közvéleménykutató-csoport öt tagja. Két nő, három férfi. Egy idős, fehér, középosztálybeli hölgy; egy fiatal, felső-középosztályba tartozó fehér nő; egy rosszarcú, fekete biztonsági őr; egy mediterrán (dél-olasz / észak-afrikai / zsidó) üzletember; egy bőrdzsekis rosszfiú.
Zöldség:
Hitehagyott, olasz-amerikai, gyilkossági nyomozó; mélyen hívő, latin-amerikai biztonsági őr; középkorú, decens, fehér biztonsági főnök.
Levesbetét:
Egyéb háttértáncosok és dekorációs elemek, az irodaház és/vagy a mentés kellékei.
Elkészítés:
Öt embert berakunk a liftbe, amit megállítunk két emelet között, lehetőleg jó magasan. Az öt ember közül az egyik maga a Sátán, aki azért jött, hogy a másik négy bűnös lelket magával vigye. Ahogy a történet halad, szép lassan mind a négynek annyi. Aki a külvilágból megpróbálja ezt megakadályozni, annak szintén annyi. Feszültség a dobozba zárva és azon kívül.
Végső konfliktus, katarzis, vége főcím.
Színészek:
"Whores, liars, cheaters and deserters: all in the same."
Bowden nyomozó – Chris Messina
Alapvetően jóképű, visszafogott mellékszereplő.
Olyan TV sorozatokból (nem) emlékezhetünk rá, mint a Híradósok, A hatalom hálójában, Sírhant művek vagy az Esküdt ellenségek.
Tájékozottabbak esetleg (nem) emlékezhetnek rá az Argoból.
Tud szomorúan és elgondolkodón nézni a messzeségbe, elszánt arcot vágni és közepes szinten okosnak tűnni. Ha kell egy olaszos-spanyolos, rendőrfejű figura, megfizethető áron, akkor ő a mi emberünk.
Idős nő – Jenny O'Hara
Szintén (nem) jól ismert háttérszínész, olyan sorozatokból, mint a Vészhelyzet, a Férjek gyöngye vagy a Hármastársak.
Egy rendezett, alapvetően kedves karakter, aki egyébként dörzsölt vén róka (több mint 100 szereppel) és megfelelő irányítás mellett szinte bármit kiráz ingujjból.
Itt jegyezném meg, hogy amióta először láttam mellékszerepben, azóta meg vagyok győződve róla, hogy ő valójában Shirley MacLaine klónja.
Vagy jelen film esetében, költséghatékonyan elérhető másodpéldánya.
Biztonsági őr – Bokeem Woodbine
OK! Őt már csak azért emeltem ki, hogy tapicskolhassak még kicsit a mellékszereplők orgiájában.
Ez a pofa két évtizede játszik sablonos karaktereket a rács két oldalán.
Vagy bűnöző, vagy rendőr. Ezzel kell beérnie, kész-passz.
Szerintem egész jól csinálja, amúgy.
Rajtuk kívül van itt még, kérem szépen: Logan Marshall-Green (24, A narancsvidék, Prometheus), Bojana Novakovic (aki szintén TV színész, de én még nem láttam sehol), Geoffrey Arend (A hidegsebész, Reklám-barátok), satöbbi, satöbbi… csupa ismerős pofa, akik David Duchovny és Kiefer Sutherland mellett, alatt, mögött játszottak buszvezetőt, iskolaigazgatót, autóból kirángatott gyanútlan sofőrt vagy 215. szerencsétlen áldozatot.
Nem először és nem is utoljára jegyzem meg, hogy TV-sorozat szindrómában szenvedek.
Szerintem nem csak én, de ez messzire mutató fejtegetés lenne.
Itt elég csak annyi, hogy Hollywood nagyágyúinak kb. 1995-2000 óta (Vészhelyzet, X-akták, Szex és New York, Maffiózók) alaposan fel van adva a lecke, amit rohadtul képtelenek megtanulni.
Egy: amelyik történet eladható maximum 60 percben, azt el kell adni sorozatrésznek. Ha mázlis a forgatókönyvíró, akkor a FOX, a HBO vagy a CBS épp aktuális kedvencébe pont be lehet szuszakolni egy kis vazelinnel.
Kettő: amelyik történet nem kívánja a minimum 120 percet, azt simán parasztvakítás felhúzni 80-90 percre jó vágással, mert a kedves néző nem teljesen hülye és érezni fogja, hogy átverték.
Három: egy közepesen felejthető filmet 3D vetítésre küldeni olyan bűn, amiért kevésbé civilizált társadalmakban körömletépés jár.
Ez a film egy mérsékelten felejthető X-akták, vagy Supernatural résznek simán elmehetne.
Ha igazán gonosz akarok lenni, akkor akár Bűbájos boszorkák vagy Buffy résznek is.
M. Night Shyamalan jobban járt volna (MI jobban jártunk volna), ha mozi helyett inkább lezsíroz valamelyik adónál egy Mesék a kriptából-szerű sorozatot, és leszerződik legalább egy fél évadra.
Nem várom el (DE!), hogy minden thrilleren lefossam a bokámat. Nem akarok térdig gázolni a kiontott belekben. Nem várhatom el, hogy minden Ördög olyan jó legyen, mint Al Pacino.
De azt elvárnám, hogy a random klisék egymásra hányásánál többet adjon egy mozifilm.
Jelen esetben elvártam volna a karakterek mélyebb kibontását.
Szerettem volna látni, hogy a klausztrofóbiás, agresszív néger hogy gőzöl be végül.
Szerettem volna látni, hogy a szélhámos üzletkötő hogyan próbál még a szorult helyzetből is üzletet kovácsolni, vagy bármilyen módon hasznot hajtani a szituációból. Például belemenni abba, hogy tényleg letaperolja a csaj seggét és megpróbálja kimagyarázni magát belőle.
Szerettem volna látni, hogy a hazudós picsa hogyan ugrasztja egymásnak a liftben rekedteket, hogyan szerez magának „védelmezőt” és hogyan használja ki.
Szerettem volna látni, hogy a rosszfiú hogyan izzad bele igazán a bűnbak szerepébe.
Szerettem volna látni, hogy az Ördög legalább megpróbálja kikezdeni a megbánást, legalább feltesz néhány keresztkérdést, és nem csak szép csendben elkullog, követve a nagy misztikus szabályokat.
Szerettem volna látni, hogy az irodaház jómunkásemberei betartják az alapvető biztonsági előírásokat és ennek ellenére hogyan dobják fel a talpukat.
Ehelyett kaptam nagytotálban, hosszan, tetőről lerepülő sapkát.
Kaptam többször is mély liftaknába révedést.
Kaptam a horrorfilmek legalját jelentő magányos szerelőt, egyedül, sötétben.
Kaptam elektromos kábelt, sérült szigeteléssel és pocsolyával.
Kaptam szájbarágós tanulságot, könnyes férfiszemekkel.
Ja, tényleg… kaptam rémisztő mosómedvét és galambokat is.
Nem mondhatom mégsem, hogy ez a film rossz volt. Még az sem volt.
Egyszerűen csak tucatnyi elszalasztott lehetőség egymásutánisága, egy üres héj, tartalom nélkül.
Én meg úgy érzem magam, mint az egyszeri róka húsvétkor: ropogtatom a kifújt tojáshéjakat és rohadtul éhes maradtam.
Egyszer nézhető alkotás olyanoknak, akik még nem láttak sem horrorfilmet, sem jól elkészített thrillert. Minden benne van, aminek benne kell lennie, de semmi nincs kifejtve. Kb. elsőfilmes rendezői és forgatókönyvírói házifeladat, megfelelő fényképezéssel, ami sehol nem mutat túl a kötelező beadandó szintjén.
4 / 10
World of Darkness
Jó lenne, ha ajánlhatnám ezt a filmet akár mesélőknek, akár azoknak, akik szeretnek szórakozni a múlt elhallgatott bűneivel, vagy a démoni megszállással. Ennél azonban egy gimis vérpistike is jobb sztorit eszkábál össze. Ha bárki ajánlja nektek forrásanyagként, akkor vágjatok hozzá egy Bram Stoker összest és fussatok el.
"Whores, liars, cheaters and deserters: all in the same."
Alapvetően jóképű, visszafogott mellékszereplő.
Olyan TV sorozatokból (nem) emlékezhetünk rá, mint a Híradósok, A hatalom hálójában, Sírhant művek vagy az Esküdt ellenségek.
Tájékozottabbak esetleg (nem) emlékezhetnek rá az Argoból.
Tud szomorúan és elgondolkodón nézni a messzeségbe, elszánt arcot vágni és közepes szinten okosnak tűnni. Ha kell egy olaszos-spanyolos, rendőrfejű figura, megfizethető áron, akkor ő a mi emberünk.
Szintén (nem) jól ismert háttérszínész, olyan sorozatokból, mint a Vészhelyzet, a Férjek gyöngye vagy a Hármastársak.
Egy rendezett, alapvetően kedves karakter, aki egyébként dörzsölt vén róka (több mint 100 szereppel) és megfelelő irányítás mellett szinte bármit kiráz ingujjból.
Itt jegyezném meg, hogy amióta először láttam mellékszerepben, azóta meg vagyok győződve róla, hogy ő valójában Shirley MacLaine klónja.
Vagy jelen film esetében, költséghatékonyan elérhető másodpéldánya.
OK! Őt már csak azért emeltem ki, hogy tapicskolhassak még kicsit a mellékszereplők orgiájában.
Ez a pofa két évtizede játszik sablonos karaktereket a rács két oldalán.
Vagy bűnöző, vagy rendőr. Ezzel kell beérnie, kész-passz.
Szerintem egész jól csinálja, amúgy.
Rajtuk kívül van itt még, kérem szépen: Logan Marshall-Green (24, A narancsvidék, Prometheus), Bojana Novakovic (aki szintén TV színész, de én még nem láttam sehol), Geoffrey Arend (A hidegsebész, Reklám-barátok), satöbbi, satöbbi… csupa ismerős pofa, akik David Duchovny és Kiefer Sutherland mellett, alatt, mögött játszottak buszvezetőt, iskolaigazgatót, autóból kirángatott gyanútlan sofőrt vagy 215. szerencsétlen áldozatot.
Vélemény:
"It feels like something bit me!"
"It feels like something bit me!"
Nem először és nem is utoljára jegyzem meg, hogy TV-sorozat szindrómában szenvedek.
Szerintem nem csak én, de ez messzire mutató fejtegetés lenne.
Itt elég csak annyi, hogy Hollywood nagyágyúinak kb. 1995-2000 óta (Vészhelyzet, X-akták, Szex és New York, Maffiózók) alaposan fel van adva a lecke, amit rohadtul képtelenek megtanulni.
Egy: amelyik történet eladható maximum 60 percben, azt el kell adni sorozatrésznek. Ha mázlis a forgatókönyvíró, akkor a FOX, a HBO vagy a CBS épp aktuális kedvencébe pont be lehet szuszakolni egy kis vazelinnel.
Kettő: amelyik történet nem kívánja a minimum 120 percet, azt simán parasztvakítás felhúzni 80-90 percre jó vágással, mert a kedves néző nem teljesen hülye és érezni fogja, hogy átverték.
Három: egy közepesen felejthető filmet 3D vetítésre küldeni olyan bűn, amiért kevésbé civilizált társadalmakban körömletépés jár.
Ez a film egy mérsékelten felejthető X-akták, vagy Supernatural résznek simán elmehetne.
Ha igazán gonosz akarok lenni, akkor akár Bűbájos boszorkák vagy Buffy résznek is.
M. Night Shyamalan jobban járt volna (MI jobban jártunk volna), ha mozi helyett inkább lezsíroz valamelyik adónál egy Mesék a kriptából-szerű sorozatot, és leszerződik legalább egy fél évadra.
Nem várom el (DE!), hogy minden thrilleren lefossam a bokámat. Nem akarok térdig gázolni a kiontott belekben. Nem várhatom el, hogy minden Ördög olyan jó legyen, mint Al Pacino.
De azt elvárnám, hogy a random klisék egymásra hányásánál többet adjon egy mozifilm.
Jelen esetben elvártam volna a karakterek mélyebb kibontását.
Szerettem volna látni, hogy a klausztrofóbiás, agresszív néger hogy gőzöl be végül.
Szerettem volna látni, hogy a szélhámos üzletkötő hogyan próbál még a szorult helyzetből is üzletet kovácsolni, vagy bármilyen módon hasznot hajtani a szituációból. Például belemenni abba, hogy tényleg letaperolja a csaj seggét és megpróbálja kimagyarázni magát belőle.
Szerettem volna látni, hogy a hazudós picsa hogyan ugrasztja egymásnak a liftben rekedteket, hogyan szerez magának „védelmezőt” és hogyan használja ki.
Szerettem volna látni, hogy a rosszfiú hogyan izzad bele igazán a bűnbak szerepébe.
Szerettem volna látni, hogy az Ördög legalább megpróbálja kikezdeni a megbánást, legalább feltesz néhány keresztkérdést, és nem csak szép csendben elkullog, követve a nagy misztikus szabályokat.
Szerettem volna látni, hogy az irodaház jómunkásemberei betartják az alapvető biztonsági előírásokat és ennek ellenére hogyan dobják fel a talpukat.
Ehelyett kaptam nagytotálban, hosszan, tetőről lerepülő sapkát.
Kaptam többször is mély liftaknába révedést.
Kaptam a horrorfilmek legalját jelentő magányos szerelőt, egyedül, sötétben.
Kaptam elektromos kábelt, sérült szigeteléssel és pocsolyával.
Kaptam szájbarágós tanulságot, könnyes férfiszemekkel.
Ja, tényleg… kaptam rémisztő mosómedvét és galambokat is.
Nem mondhatom mégsem, hogy ez a film rossz volt. Még az sem volt.
Egyszerűen csak tucatnyi elszalasztott lehetőség egymásutánisága, egy üres héj, tartalom nélkül.
Én meg úgy érzem magam, mint az egyszeri róka húsvétkor: ropogtatom a kifújt tojáshéjakat és rohadtul éhes maradtam.
Értékelés:
"Oh, this is not good…"
"Oh, this is not good…"
Egyszer nézhető alkotás olyanoknak, akik még nem láttak sem horrorfilmet, sem jól elkészített thrillert. Minden benne van, aminek benne kell lennie, de semmi nincs kifejtve. Kb. elsőfilmes rendezői és forgatókönyvírói házifeladat, megfelelő fényképezéssel, ami sehol nem mutat túl a kötelező beadandó szintjén.
4 / 10
Kinek ajánlom:
"Did you just touch my ass?"
"Did you just touch my ass?"
- M. Night Shyamalan rajongóinak
- 2000 után született nem-horror rajongóknak
- Azoknak, akiket nem zavar, hogy egy
rendezőforgatókönyvíróproducer saját, eredeti sztoriként adja el újra Agatha Christie történetét - Szívbetegeknek, akik szeretik a borzongást, de megnyugtató a tudat, hogy már az elején tudják, ki a gyilkos
Egyéb:
"Turn on the lights!"
"Turn on the lights!"
World of Darkness
Jó lenne, ha ajánlhatnám ezt a filmet akár mesélőknek, akár azoknak, akik szeretnek szórakozni a múlt elhallgatott bűneivel, vagy a démoni megszállással. Ennél azonban egy gimis vérpistike is jobb sztorit eszkábál össze. Ha bárki ajánlja nektek forrásanyagként, akkor vágjatok hozzá egy Bram Stoker összest és fussatok el.
- Magyar cím: Ördög
- Megjelenés éve: 2010
- Kiadó: Universal Studios
