The Adjustment Bureau

"They stole his future. Now he's taking it back.

Prelűd:
"Being earlier is just as bad as being late."

Először is, nem láttam a Good Will Hunting-ot, ami állítólag jó film, majd egyszer pótlom. Matt Damon-t így először a Dogma-ban láttam, ahol mint Loki parádézta végig a keleti-partot a nagyfejű Ben Affleck oldalkocsijaként.

Szerintem nagyon jó volt. Kicsit izgága, kicsit fárasztó, de azért a „Who’s house? Run’s house!” résznél sikeresen beépült a kedvenceim közé.

Aztán jött az Ocean’s sorozat, ahol még jobban beerősített, bár az izgága kölyök szerep továbbra is rajta ragadt.

Végül a Bourne trilógiában számomra teljesen a helyére került. Többnyire rinyálnak a színészek, hogy olyan nekik egy ikonikus szerep, mintha jóféle tehénbilloggal sütnének a seggükre, de nem hiszem, hogy olyan nagyon bánnák. Picsoid gráciák.

Tehát, ahogy Keanu Reeves – Neo, Morgan Freeman – Isten és Bruce Willis – John McClane, úgy Matt Damon is örökre Jason Bourne marad.

Tehát láttam egy trailert és kíváncsi voltam, hogy Jason Bourne hogyan lesz elnök.
Vagy szenátor. Vagy képviselő. Vagy tökmindegy.

A sci-fi része annyira nem érdekelt, bár Philip K. Dick nevén azért megakadt a szemem, a közvélekedéssel ellentétben, szerintem nem sikerült eddig egyetlen rendezőnek sem igazán elkúrnia azt, amit ő papírra vetett.

Történet:
"I don't care what you put in my way, I'm not giving up!"

Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor:

• Jason Bourne indul a választásokon. Elbukja, majd újraindul, mert a fasza gyerek nem adja fel.
• Átúszunk egy klasszikus Meg Ryan filmbe, azaz fiú találkozik lánnyal, szerelem, elszakadás, egymásra találás, újra elszakadás, keserédes merengés, végül heppiend.
• Közben szüttyög a Dark City szindrómában szenvedő Men in Black/City of Angels, ami igazából nem érdekel senkit. Illetve, szerintem kifejezetten férfiasak az ötvenes évekbeli öltönyök és a kalap viselése is visszajöhetne a divatba. Ja! Mellesleg nekik köszönhetjük, hogy Jason Bourne megint végigrohan egy fél városon. Ami jó.

Jobban belegondolva ennél többet nem is nagyon érdemes a történetre vesztegetni.
Senki nem fog szívrohamot kapni sem az "akció"-tól, sem a "thriller"-től, hiába ebbe a zsánerbe sorolták a filmet.
Ez egy bájos romantikus film, némi sci-fi (vagy inkább quasi-religious-fiction) körítéssel, személyes igény szerint merengéssel a sorsról, vagy egy jó beszélgetéssel a predesztinációról a film után egy sör mellett.

Színészek:
- Now what?
- Now... you can take the stairs.

Matt Damon – Jason Bourne.

Jó, ha nem akarok erőltetetten jópofa lenni, akkor kiemelném, hogy hitelesen hozza a mélyről feltörő politikust, aki megőrizte azt az őszinte, belevaló lendületet, ami miatt rá szavaznék nagyon szívesen.

De ha megfeszülök, akkor is visszatérek oda, hogy szembemegy az autoritással, a (nem-kormány)ügynökség üldözi és menekül, improvizál, rángatja magával a csajt a veszélyen keresztül és... Bourne. Na!

Emily Blunt – Nagyon kellemes a szemnek. Olyan, akitől tényleg kísértésbe jön az ember, hogy őt válassza, vagy az elnökséget. Na, nem mintha tudnám, milyen dilemma ez, de szívesen kipróbálnám pár napra. Mármint a filózást.

Hátrányára legyen mondva, hogy egy kellemes archetípus terméke, dekoratív ám nem túl hivalkodó kiegészítő, akárcsak Claire Forlani Joe Black oldalán, vagy Scarlett Johansson, ahogy Lincoln Six Echo után rohan. Esküszöm, nem tűnt volna fel, ha bármelyikükre kicserélik. Még úgy sem, hogy Johansson szőke.

John Slattery – „Gentleman Badass”

Nekem nagyon bejött ez a „nem rád haragszom, csak elbasztad a hivatali napomat két gemkapocs-zsiráf és a délutáni kávé között és különben is hétfő van” kisugárzás, amit utoljára Tommy Lee Jones-tól láttam ennyire átütően. Van nála ijesztőbb, van nála ügynökösebb, van nála ijesztően ügynökösebb. De valahogy sikerült átadnia a kartotékok és irathalmok poros szagát és súlyát, miközben az emberre omlanak.

Terence Stamp – Igazi, békebeli vén rohadék. Sajnálom, hogy nem vele játszatták el az Architect-et a Mátrixban, vagy a begonoszult Jim Phelps-t a Mission:Impossible filmben, ha már Peter Graves beintett a teljesen átgyúrt/elkúrt szerepre.

Keveset szerepelt, de akkor vitte az egész boltot. Bámulatos volt.
Van benne valami nyomasztóan lehengerlő pszichopata.
Riasztóak a nagyon kék szemű emberek.

Szinkron / Fordítás:
"All I have are the choices I make, and I choose her, come what may."

Fogalmam sincs. Ennél is kimaradt, bár úgy is megvan.
Talán majd egyszer, ha krónikus romantika-hiányomban újranézem és éppen fáradt leszek angolul hallgatni.

Extra:
- Were you just looking at my legs while I slept?
- I was helpless against the dress.
- It's a skirt.
- It's a belt!

A zenéje - az valami fantasztikus! Thomas Newman követte el, és ugyan nem taszítja le a trónról az örökös háttérzene-triómat (Equilibrium, Bourne Trilogy, Van Helsing), de erősen megszorongatja őket.

Vélemény:
"I'm not going to hurt you."

Egyszerű és nem egyszerű.

Ha hátborzongató akció-thrillert vártam volna, akkor csalódott lennék.

Ha háttérből manipuláló MiB / X-Files ügynökös sci-fit vártam volna, akkor csalódott lennék.

Mivel két nagy előnnyel indultam - 1. nem vártam úgy igazán semmit / 2. egy ismerős csaj azzal ajánlotta, hogy ha tetszett a Love Actually, akkor ez is tetszeni fog - és bár az utóbbi nem tuti tipp, simán elérzékenyültem ahol el kellett, minimál adrenalin-fröccs jött, ahol be volt tervezve és végül nem sajnáltam a rááldozott időt.

Meglehet, javíthatatlan romantikus vagyok.

Kinek ajánlom:
"You have the appearance of free will."

Bárkinek, aki szereti a New York-i látképet.
Bárkinek, akinek az is elég akció, ha az emberek rohangálnak és leverik egymás kalapját.
Bárkinek, aki szeret elgondolkodni a szabad akaraton, a sorsszerűségen, meg hogy mennyire helyes mások helyett (még ha szeretetből is) döntéseket meghozni a megkérdezésük nélkül.

Egyéb:
"We... are the people that make sure things happen according to plan."

Old World of Darkness
Mage: The Ascension – Első körben a régi WoD jutott eszembe, azon belül is a Technokrácia és az Új Világrend (New World Order) ügynökei.

Visszatartani az embereket attól, hogy ismerjenek olyan dolgokat, amiknek tudása nem egyszerű embereknek való, illetve tegyen olyan dolgokat, amik (nem megfelelő) hatással lehetnek az egész civilizációra. Nem azért, mert az NWO gonosz, nem azért, mert az igazság ellenségei, egyszerűen azért, mert ez így helyes és ez áll a többség érdekében. Legalábbis valaki, valahol ezt mondta.

Ha így nézzük a filmet, akkor ez egy kiváló példa arra, hogy az „embertelen” jelző nem feltétlenül jelent rosszat, csak éppen... idegen és nélkülöz mindenféle jó szándékot.

World of Darkness
Hunter: The Vigil – A film jó példa, ötletadó arra, hogy hogyan érdemes játszani a klisékkel. Ha a VALKYRIE ügynökeink elszakadnak a jól bevált fekete öltöny, fekete nyakkendő, fehér ing, napszemüveg kombótol, attól még ugyanúgy lehetnek ügynökszerűek.

Akár Mesélő, akár a Játékosok jól teszik, ha elrugaszkodnak az alapoktól és így nem szabvány Men in Black / Smith ügynök / mormon térítő kinézettel rohangálnak szerte a világban.

Changeling: The Lost – Első megközelítésben példa lehet ez a nem rossz szándékú, sőt meglehetősen szándéktalan Loyalist/Privateer Elcseréltekre, akik a szabadultakra vadásznak. Viszonylagos önálló akarattal ugyan rendelkeznek, de nehezebben adaptálódnak a váratlan helyzetekre és nélkülöznek bármiféle morális mérlegelési lehetőséget.

Ez előrelépés a szabvány faj-áruló archetípushoz képest, aki szabadságáért cserébe veti martalékul sorstársait a Fae-knek.

Ennek a gondolatnak egyik leágazása a szintén rossz szándéktól mentes Elementál (akik tudvalevőleg sokkal jobban deformálódnak agyban is), aki a „nagyobb jó érdekében” vagy egy „magasabb rendű (erkölcsi) kódex előírásait követve” megy szembe a többi Elcseréltel, abban a (nem feltétlenül tév) hitben, hogy az elszabadultak rendszeridegen paraziták, akiknek nincs semmi keresnivalójuk a sima emberek között.

Mage: The Awakening – Igazán csak szőrmentén érintve.

Az ügynökök hozzáállása jól példázza a Hübrisz erejét. Fanatizmusuktól hajtva kételyektől mentesen hajlandóak emberekben (nem feltétlenül közvetlenül) akár súlyos károkat is okozni, teljes életeket romba dönteni, sorsokat felforgatni.

Mert ők, vagy az általuk felsőbbrendűnek tartott autoritás ezt így látja jónak, helyesnek.
„Nem számít a miért, nem számít a hogyan, csak az számít, hogy szerintem így van jól.”

• Magyar cím: Sorsügynökség
• Megjelenés éve: 2011
• Kiadó: Universal Pictures